2010. október 28., csütörtök

az első


Julie Garwood: Szívtipró
(Buchanan 1.)

   Tom a jóképű fiatal pap egy forró nyári napon a gyóntatószékben várja a bűneiket megbánó hívőket. Már éppen menni készül, amikor a fülkébe egy férfi lép, aki Szívtipróként mutatkozik be, és gyónni kezd. A férfiról kiderül, hogy többszörös gyilkos, és túl sok mindent tud Tomról. Gyónását azzal fejezi be, hogy következő áldozata Tom gyönyörű húga, Laurant. Tom segítségül hívja az FBI-nál dolgozó gyerekkori barátját, Nicket, aki ettől kezdve Laurant testőre lesz. Amikor Szívtipró ismét jelentkezik azzal, hogy nem bírta kivárni, míg elkaphatja Laurant-t, és addig is meg kellett ölnie egy másik nőt, a holttest felfedezése után az FBI is bekapcsolódik a nyomozásba. Szívtipró egy magnókazettát is eljuttat a rendőrségre, melyen a meggyilkolt nő halálsikolyai hallhatók.Nick és Laurant eközben eljátsszák az amerikai kisváros lakóinak, hogy jegyben járnak, annak érdekében, hogy kiugrasszák a gyilkost rejtekhelyéről. A színjáték egy idő után azonban már nem színjáték, ugyanis a két fiatal között mély, szenvedélyes szerelem szövődik.




 "I know who you’ll call first. Your hotshot friend with the FBI..." 
 - Tudom ám, kit fogsz először hívni. Gyorstüzelő barátodat, az FBI-tól.
    
   Nna igen. Hiszitek vagy sem, az akkori szótáramban nem volt benne a szó. Felkutattam érte a netet, és sehol nem találtam rá semmit... hát kiötlöttem rá valamit. Sajnos, nem talált.  (hotshot = nagymenő, nagyágyú)


... the pyramid of unpacked boxes (...) with hostile notes Scotch taped to them.
A dobozokon Scotch által felragasztott barátságtalan rövid feliratok szerepeltek.

   Olyan logikus, nem? Nagybötű, múlt időnek látszó alak, minden a helyén van. Mondhatom, ugyancsak meglepődtem, amikor nálam sokkal alaposabb és okosabb barátosném (Aggee, vajon hol lehetsz?) közölte, hogy a Scotch (tape) egyebek közt celluxot is jelent. Vagyis szó sincs semmiféle titokzatos Scotchról (hú, de szomjas lettem!), a dobozokon celluxszal felragasztott kurta jegyzetek fityegtek...


He dove into the car, leaving the door open as he reached over to pull a Glock and another magazine out of the glove compartment. 
          Beugrott a kocsiba. Az ajtót is nyitva hagyta, egyből a kesztyűtartóhoz kapott, türelmetlenül félrelökte a Glockot és egy másik magazint.


   Valahogy úgy érzem, ezzel a mondattal sohasem fogok dicsekedni. A döbbenetes az, hogy a könyvben legalább fél tucatszor helyesen fordítottam a magazine szót tárnak. Békés, kevésbé ifjú hölgyként fogalmam sem volt, mi az a Glock, de tény, hogy amikor beírtam a keresőbe, a képtalálatok valamiért nem fegyvert, hanem valóban magazint hoztak ki. (Ki tudja, mit szúrtam el.) És ha csak ennyi lenne a hiba... mert ugye véletlenül sem félrelökte a végül is pisztolynak és tárnak bizonyuló "Glockot és egy másik magazint", hanem előhúzni óhajtotta a kesztyűtartóból.  Istenkém, kicsire nem adunk (nagyra meg nem nézünk). 

 

2010. október 27., szerda

És így folytatódott...

Az élet megy tovább...
Túltettem magam a csalódáson, és folytattam a mindennapi ingázást Tököl és a XVII. kerület között, de ki tudja, miért, egyre fáradtabban. És akkor jött a nagy ötlet: el kell adni a lakást, és a sulihoz közelebb venni egyet. Valamivel több mint egy évembe került, de sikerült! Négy-öt óra utazás helyett 5-10 perc séta.
Micsoda különbség!
Közben a Stewart könyv sem pihent. Több kollégám is elolvasta. A fogadtatás vegyes volt (egy krimikedvelő nem feltétlen hódol be a romantikának :)
- Egész jó. Sokkal jobb stílusban íródott, mint sok hasonló könyv - mondta Sas Erzsi, a matekosunk, és engem azóta is, valahányszor eszembe jutnak a szavai, ugyanaz a hitetlenkedés, majd forró hála fog el, amit akkor éreztem.
Elismerés ide vagy oda, az időközben szépen kinyomtatott, meggyűrűzött "mű" továbbra is a fiókban pihent.
Ám az Erzsi név jó ómen.
Tomcsányi Zsóka kolléganőm volt az, aki miután elolvasta, "letámadott": - Miért nem viszed el egy kiadóhoz?
Én? Éééén?????
Ez már nem is a hét vicce, hanem egyenesen az évszázadé.
Hiszitek vagy sem, Zsóka erre hóna alá csapta első zsengémet, kért tőlem egy szinopszist (majd elmagyarázta, mi az, mert legyen bár az ember leánya oly szép, okos és főleg tökéletes, mindent azért mégsem tudhat :D), és elindult a kiadókhoz. Majd' tíz éve már, de még most is alig hiszem el.
Nem egy, nem kettő kiadót járt meg, amikor a sokadik után azzal jött be a tanáriba, hogy a Gabo szerkesztője azt mondta, ezt ugyan nem adják ki, de hívjam fel.
És a hónapok csak teltek...
Még szerencse, hogy Zsókát sem akármilyen fából faragták, addig piszkált és rágta a fülemet, míg minden bátorságomat összeszedve telefont ragadtam (aki ismer, tudja, milyen szinten "szeretek" telefonálni).
Létrejött az első találkozó, melyről egy számomra teljesen ismeretlen írónő  -  Julie Garwood  -  könyvével jöttem el... lelkesen és tele rémülettel. Olyan hosszúnak és olyan angolnak tűnt... és milyen sok függött tőle.
Még aznap belekezdtem a fordításban, és röpke nyolcvan oldal után megtanultam, előbb egyben el kell olvasni a könyvet, ha nem akarok állandóan visszaszaladgálni javítani.
Csikorogtak a fogaskerekek, folyt a verejték, lassan haladt a munka... de legalább annyit fejlődtem az évek során, hogy számítógépet már egészen profin megkülönböztettem a tévétől, videótól és egyéb furcsa, árammal működő és mindenféle hangot kiadó szerkentyűtől. Nem fakadtam rögtön sírva, ha kiírt valamit... előbb próbálkoztam, majd kétségbeesetten rendszergazdiért sikítottam. Szóval elmondhatom, egyre profibb lettem.
Zsóka önfeláldozóan vállalta, hogy átolvassa remekművemet, mert először is biztos voltam benne, hogy több lesz a helyesírási hiba, mint a betű, másodszor, ő a magyaros, és különben is neki köszönhetem ezt a kalamajkát, hát vízben ne hagyjon.
Zsókának szerencsére tetszett a könyv, és én is nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy még tudok helyesen írni.
Így aztán rengeteg izgalom után leadtam életem első hivatalos fordítását (alig három-négy durva és kevésbé durva fordítási hibával), Julie Garwood Szívtipró c. művét, és izgatottan vártam, megfelel-e, kapok-e másikat...

2010. október 26., kedd

Miért Cariad?

Mert a "ljubov" hülén fest átírva... :)


cariad - velszi (walesi) eredetű -- jelentése
       SZERETET, SZERELEM



és még néhány más nyelven:

albán: dashuri
angol: love
aragó: aimor
bulgár: любов
cseh: láska
dán: kærlighed
eszperantó: amo
észt: armastus
finn: rakkaus
flamand: liefde
francia: amour
holland: liefde
horvát: ljubav
indonéz: cinta
ír: grá
katalán: amor
latin: amor
lengyel: miłość
litván: meilé
német: Liebe
olasz: amore
orosz: любовь
román: dragoste
spanyol: amor
svéd: kärlek
szlovák: láska
szlovén: ljubezen
szuahéli: upendo
zulu: uthando

Forrás: Logos Dictionary

Így kezdődött...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy tanárnéni kevés önbizalommal és néhány jó baráttal. Közülük az egyiknek az egyiknek volt egy kis kiadója. Tőle kaptam néha angol könyveket, hogy olvasnám el, mondanék véleményt róla. Így került hozzám egy Stewart könyv, ami nálam is maradhatott. Romantikus volt...
Akkor persze még nem tudtam, hogy a romantika valami titkolni való dolog.
Az ég tudja miért, egyik nap nekiültem, elővettem az angol szótárat, egy kis alakú négyzetrácsos (leánykori nevén kockás) füzetet, és elkezdtem fordítani. Csak úgy.
Nyári szünet volt, időm, mint a tenger, és akkoriban még az árnyékban negyven fok sem volt divat.
Betelt az első füzetecske, és én pirulva, dadogva, rengeteg szabadkozás közepette adtam át legesleg barátnőmnek. A barátság okán őszinte kritikát kértem.
Ancsa másnap felhívott és csak annyit mondott: Folytasd!
A.B.Cee barátom pedig megígérte vala, ha augusztus elsejéig elkészülök vele, kiadja.
Hittem néki, s megkezdődött a nagy zokogások nyara.
Na, nem mintha a fordítás gondot okozott volna (legfeljebb néha), de a számítógép, amit azon a nyáron láttam és próbáltam használni először... Néha a fél délutánt átsírtam, mire hazaért a szomszéd, és két mozdulattal megmentette az anyagot és az életemet. (Pedig gondosan fel volt írva, mikor melyik gombot kell megnyomni...)
És mégis elkészült a nagy mű!
Olvastátok? Neeem???
Nem csoda.
Mire kiadásra került volna a sor, a kiadó csődöt mondott, és a barátnak hitt barát nagy ívben tett rám.
Adott ugyan egy nevet, akit megpróbáltam elérni, s amikor sikerült hitegetett egy ideig, sőt... még ő hívott, hűű de tetszik a stílusom, lefordítanám-e  a Jane Eyre-t. Nem értettem a dolgot. Tudtommal a Jane Eyre már létezik magyarul... de ő csak győzködött, hogy újat akar, és majd keres.
Azóta is keres (ez úgy 13-14 éve történt), és már nagy eséllyel meg sem fog találni, mert elköltöztem a vidékről.

A vérrel, verejtékkel és tengernyi könnyel fordított mű pedig az íróasztalfiók mélyére került.

2010. október 25., hétfő

bejelentkezés :)

Üdv Mindenkinek!

Eredetileg csak egy barátnőm blogját szerettem volna elolvasni, erre ide jutottam.
Még sohasem csináltam ilyesmit, és tekintetbe véve, hogy mennyi időm van, valszeg ez az első és utolsó bejegyzésem, de legalább elmondhatom, hogy van egy blogom!