2010. november 23., kedd

Mennyi az annyi?

Nemrégiben olvastam valamelyik fórumozó társamtól, hogy szívesen fordítana, de... és egyebek mellett felsorolta, hogy a fordítók nem árulják el, mennyit keresnek.
Nem is tudom. Ez talán valami tabutéma? Sohasem jutott eszembe titkolni. Ha valaki megkérdezte, mindig kapott választ.
Többen is kérdezték, miért nem főállásban fordítok. Azt tudom, hogy szeretnék. Nem véletlenül végeztem el munka mellett még a fordítói oskolát. Papírost akartam, hogy akár vállalkozó is lehessek, ha akarok. Kérdés, hogy akarok-e.
A fordítói listán gyakran felmerül, hogy egyre kevesebb a munka (ezzel együtt úgy tűnik, hogy többnyire csak megélnek belőle). Ha az ember gyermeke szakfordító, és munkája is vagyon, akkor nem is lehet rossz. Nem nagyon követem az árakat, de karakterenként (leütésekként) egy forinttól két-három (sőt öt! - de ezt nehéz elhinni) forintig minden megtalálható.
Összehasonlításként. Amikor nyolc éve kezdtem, egy leütésem 40 fillért ért. Jó munkám eredményeként időközben jelentősen nőtt az ívenként kapott honoráriumom, így egy leütésem manapság már hatvan fillért ér. Hogy mennyi egy ív? Negyvenezer leütés.:) És hogy hány ív egy könyv? Ez is változó. Garwood könyvei 12-17 ív között mozognak. Eddig kettő volt húsz fölötti (és több nem is lesz:). Lehet szorozni, akinek kedve van. A bruttó összeget kapja meg.
És hogy ezért a soknak tűnő összegért mennyit dolgozok?
Igazából még sohasem számoltam össze, de elég változó, könyve válogatja. A Kert trilógiával pl. vért izzadtam. Nem azért, mintha olyan nehéz lett volna, na de a kertészeti részek... nekem, aki éppen csak megkülönbözteti a bokrot a kisnyúltól...
Mivel van főállásom, az időm nagy részét az viszi el. Csak a kívülállók hiszik, hogy a tanár nyolctól délig, rosszabb esetben kettőig bent van a suliban, semmit nem csinál, aztán hazamegy, lógázza a lábát, vagy feketén halálra keresi magát (ahogy azt egy volt főiskolai évfolyamtársam mondá, akinek az édesanyja tanár volt... vajh, milyen lehetett, ha a gyermeke ilyennek látta?).
Reggel hét-negyed nyolc körül érek a suliba, és többnyire kettő után végzek (néha jóval kettő után). A tanítással, felkészüléssel, javítással általában tíz-tizenkét órám meg el a napból (egyszer egy fél évig öt percre pontosan vezettem - akkor nem voltam ofő, és napi 11 és fél órát dolgoztam átlagban, de a papíron csak napi nyolcat volt szabad bevallani). Általában este nyolc után szoktam belekezdeni a fordításba, és attól függően, hogy bírom, dolgozok éjfélig, éjjel kettőig. Akkor viszont muszáj lefeküdni, mert fél hatkor csörög az óra. Segít, hogy délutánonként igyekszem egy fél óra-egy óra pihenést beszúrni. Hétvégeken pedig kialszom magam, olyankor akár hétig-nyolcig is ellustálkodom (igaz, van, amikor hajnali háromkor-fél négykor küldöm magam aludni, hogy most már elég legyen, mars az ágyba!)
Egy könyvre általában három hónapot kérek és kapok. Nem merem kevesebbre vállalni, mert vannak napok (pl. tegnap és ma), amikor képtelen vagyok rávenni magam a fordításra. Ilyenkor persze lemaradok, aztán pedig kapkodhatok... az nagyon nem jó. Mint a rossz diák, mindig megfogadom, ezentúl másként lesz, aztán marad minden a régiben.
30-50 éjszaka alatt végzek ki egy könyvet.
Megéri?
Nem tudom, csak azt, hogy
1/ imádom csinálni.
2/ ha nem imádnám is... a fizetésemből nemigen tudnék megélni, szóval mindenképpen kellene valami mellékest keresnem...
Akkor már miért ne olyat, amit szeretek és élvezek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése