2011. március 15., kedd

JG: Az oroszlán asszonya 3.

Remélem, bírjátok még, mert legfeljebb a felénél járhatok a gyűjteménynek.
fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
– Dühös vagy rám? – kérdezte Christina.
Lyon becsukta a szemét, s összeszorította a száját.
– Elárulnád, miért haragszol?
– Haragszol rám? – kérdezte suttogva Christina.
A férfi lehunyt szemmel ült, arcán minden izom megfeszült, s Christina arra gondolt, most tényleg nagyon dühös.
– Kérlek, ne haragudj rám! – könyörgött, s két kezét szorosan összekulcsolta az ölében, hátha így sikerül erőt venni remegésén
– A grófnő egyedül utazott? – kérdezte Lyon izgatottan. (ennyi és nem több)
– Egyedül utazott a grófnő? – kérdezte Lyon közönyt színlelve. Nem akarta, hogy Mick lássa, mennyire izgalomba hozta, hogy végre használható információhoz juthat. A férfi még szépítgetné kezdené a helyzetet, hogy a kedvében járjon, s így további ingyen sörökhöz jusson.
– … Egyáltalán nem örülök, hogy te intézed el az ügyet.
– … Igazán örülök, hogy te veszed kézbe az ügyet – ismerte be.
– … Magára hagyta Christinát. Egy gondos gyámanya soha nem tenne ilyet.
– … Magára hagyta Christinát. Ez nagyon is kapóra jön a rablóknak, nem gondolod?
– A fene egyen meg, Lyon, segíteni akarok – kiáltott Rhone.
– Csak bajt hoznál a fejemre. …
– A fene vigye el, Lyon, a hasznomat tudnád venni – kiáltotta Rhone.
– Inkább akadály lennél, mint segítség. …
Bár nem akart jelenetet rendezni, őrjöngeni kezdett, amikor Christina végre kinyitotta az ajtót.
Bár Rhone előtt Lyon még visszafogta magát, amint kinyílt az ajtó, kirobbant a harag belőle.
– Hol a pokolban van Elbert? – üvöltötte Lyon, s tekintetét Christina homlokára szegezte. Még belegondolni sem mert abba, hogy a lány csaknem meztelenül áll előtte.
– Miért nem Elbert nyitott ajtót? – akarta tudni Lyon, közben a lány feje búbját bámulta. Nagyon is tudatában volt annak, hogy a hiányos öltözék és a bájosan zilált fürtök csak elterelnék a figyelmét,
– Menj a szobádba, és öltözz fel. Egy félig meztelen hölgy társaságában képtelen vagyok gondolkodni.
– Nem vagyok félig meztelen – tiltakozott Christina.
– Menj a szobádba, és öltözz fel! Nem tudok gondolkodni, ha ilyen lenge öltözékben illegeted itt magad.
– Én nem illegetem magam – tiltakozott a lány. – Tökéletesen mozdulatlanul állok.
– Minden erőmtől megfosztottál – suttogta Christina
– Nézd, hogy remeg a kezem! – mutatta Christina.
– Nem szeretném, ha azt hinnéd rólam, hogy gyenge vagyok – ismerte be a lány.
– Most döbbentem rá, hogy újabb fegyvert adtam a kezedbe, amelyet felhasználhatsz ellenem, ha megharagszol rám – ismerte be Christina. – Elárultam egy gyenge pontomat – tette hozzá vállat vonva.
Talán ezért is érte váratlanul az a recsegő hang, mely a szalon ablaka felől tört elő. (mijjazhogy tört elő???)
Éppen ezért teljesen váratlanul érte az ablak alatt felhangzó rekedtes hang.
Christina kétségbeesetten tördelte a kezét. (!!!) Arra gondolt, Lyon szörnyen csalódott lesz.
Arról nem volt szó, hogy a gazemberek elölről jönnek. Lyon roppant csalódott lesz.
Christina úgy gondolta, jobb lesz, ha behívja Rhone-t. Ha tovább idétlenkedik odakint, még a végén elriasztja Splickleréket.
Ki kell szednie a bokrok közül a férfit, döntötte el Christina. Amekkora zajt csap, a végén még elriasztja a gonosztevőket.
Lyon a hall közepén várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone már előre sajnálta őket.
Lyon a folyosó közepén állva türelmesen várta, hogy a három gazember feltápászkodjon a földről. Rhone arra gondolt, hogy barátja kissé túlzásba viszi az előzékenységet.
Christina remegő kézzel nyúlta a férfi válla felé. Bőrén hosszú vágásnyomok húzódtak. (kinek a bőrén? az előző mondat alanya még Christina volt) Egészen elbűvölték a hosszú vágásnyomok, melyek Lyon hátát borították. (milyen kár, hogy szemben állt a férfival, és úgy törölgette a vállát!)
(Christina) Hangja megremegett. Akárcsak a keze, amikor Lyon vállát kezdte törölgetni.
A férfi testén jó néhány vágásnyom húzódott, s a dicsőség eme jelétől Christinának hevesebben kezdett dobogni a szíve.
– Képes lennél egy szentet is kihozni a béketűrésből – mondta Lyon és elvigyorodott.
Christina bosszúsan felsóhajtott. – Szörnyű alak vagy – jegyezte meg. – Persze ezen nincs mit csodálkozni – tette hozzá…
– Még egy zsenit is össze tudnál zavarni – morogta Lyon, de mivel vigyorgott, Christina úgy döntött, nem mutatja ki bosszúságát.
– Inkább te zavarsz össze engem – jegyezte meg. – Mindig emlékeztetnem kell magam, hogy végtére is csak egy angol vagy.
A lány kétségkívül a legcsodálatosabb nő, akit valaha látott. Tétován nyúlt kedvese felé, s karjaiba vonta.
Ellenállhatatlan volt!
És hozzá tartozott.
Lyon reszkető kézzel nyúlt érte, és magához ölelte.
– Mondd csak, mást is ilyen jól szoktál utánozni? – kérdezte Lyon.
– Ó, igen. Valóságos utánzóművész vagyok! – nevetett Christina
– Mondd csak, mit szoktál még utánozni! – érdeklődött Lyon. Mivel csak ugratni akarta a lányt, Christinának sikerült meglepnie a válaszával.
– Ó, mindent. Meglehetősen jó vagyok az utánzásban, különösen, ha tetszik, amit utánzok.
Lyon hangja mélyen, fenyegetőn dübörgött. A férfi lassan megfordult, s Christina szemébe nézett.
Lyon megfordult. Tekintete Christinán időzött, miközben kiadta a parancsot húgának.
– Nem merészelnél ilyet tenni egy félig ájult, földön fekvő, kiszolgáltatott…
– Hogy merészelsz mosolyogni, amikor ilyen szörnyűségeket beszélsz?
– Ne nézz már ilyen bosszúsan, Christina – mondta Lyon, ahogy megindultak a hosszú lépcsősoron lefelé. – Anyám elégedett veled.
– Ne nézz már ilyen komoran, Christina! – kérte Lyon, miközben lefelé indultak a lépcsőn. – Az anyám elégedett az életével.
Lyon legnagyobb rémületére Christina zokogni kezdett.
Biztosra vette, hogy mindjárt meghallja az annyira vágyott szerelmes szavakat, ezért teljesen váratlanul érték a lány könnyei.
Lyon előrehajolt székében. Lehunyt szemmel imádkozott türelemért.
Lyon hátradőlt a széken, s szemét lehunyva türelemért fohászkodott.
– Christina, mivel fenyegetőzött a grófnő?
A kérdés váratlanul érte a lányt.
– Nem értelek, Lyon. A nagynéném egyáltalán nem fenyegetőzött. (dehogynem, alig egy fél oldallal feljebb!)
– Christina, milyen fegyvert tart a kezében a grófnő ellened?
A halkan feltett kérdés váratlanul érte a fiatalasszonyt.
– Nem értem, mit akarsz mondani, Lyon. A nagynénémnek nincs is fegyvere
Mikor azt hittem, hogy a világ végére érkeztünk, átszálltunk egy másik kocsiba. (az vajon hogy került a világ végére???)
Amikor már azt hittem, hogy elértük a világ végét, csatlakoztunk egy másik szekérkaravánhoz.
– Lewis – szólt a kertésznek aztán –, menj és hozd ide!
– Lewis – szólt oda a kertésznek –, menj és tartsd itt!
– Mit csinál? Hagyjon békén!
– Nem kell ekkora hűhót csapni körülöttem, Brown!
Több mint félórába telt, mire megszabadult hosszú, aranyszínű tincseitől.
Nem telt sok időbe levágni azt a néhány centit a hajából.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése