2011. augusztus 20., szombat

Az olvasás 7 hete - VII. hét

VII. hét (aug. 15-21.)

Olvasási szokások megváltozása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.)


Ez is eljött, a végéhez ért az olvasás hét hete, s miközben büszke vagyok magamra, hogy ily kitartó voltam, aggódva olvasom a kérdéseket, s szomorkodva állapítom meg: a végére elfogyott a mondandóm.

Mikor és hol olvasok szívesen? Bárhol és bármikor, amikor időm engedi. Nincsenek kedvenc helyeim, bár legtöbbet az ágyamon olvasok, de a busz éppúgy szóba jöhet, mint a két óra közti tízperc; ha egy parkban vagy épp az orvosi rendelő várójában akad lyukas időm, máris a kezemben a könyv; reggel, délben vagy este nem számít, ha betűhöz juthatok.

Évszakok és könyvek? Sosem gondoltam volna, hogy könyveket évszakhoz lehet kötni. Napokig őrjöngtem, hogy ekkora hülyeség a világon nincs, amikor a H. kiadó közölte, hogy azért adták ki a sorozat negyedik kötetét elsőnek, mert télen nem adhatnak ki nyári borítós könyvet (mert a T. Olvasó nem venné meg). Tény, így sokkal izgalmasabb volt, mert az állítólag a szerző szerint sem összefüggő történetekben az "első" kötetben megismert ifjú anya a harmadik kötetre két évvel fiatalabb szűzlánnyá serdül. El tudom képzelni, mi lenne, ha összefüggnének a kötetek. :D
Szóval lennének nyári és téli történetek? Nem hiszem. Olyanok vannak, amelyek érdekelnek, és olyanok, amelyek nem. Évszaktól függetlenül.

Változtak-e az olvasási szokásaim? Több mint negyven éve olvasok (no, nem egyfolytában), tehát a válaszom: bizonyára. Az ember is folyamatosan változik, miért pont az olvasási szokásai ne változnának. Hogy miben? Fogalmam sincs. Töprengtem a dolgon, de nem igazán jut eszembe semmi azonkívül, hogy más jellegű könyveket olvasok... de gyanítom, a kérdező nem igazán erre gondolt. :)
Továbbra is az első oldalon kezdem a könyvet és az utolsón fejezem be; ha nagyon izgalmas, türelmetlenül előrelapozok; ha megható, hatalmas könnyeket hullatok és ha Rejtő, könnyesre kacagom magam...


2011. augusztus 12., péntek

Az olvasás 7 hete - VI. hét

VI. hét (VIII. 8-14.)

Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal?


Az biztos, hogy az első két sort egy szóban elintézem: irodalom.
Ha egyszer valami jó, nem számít klasszikus vagy kortárs, magyar vagy külföldi. Az jó, és kész. Mindig ugyanazzal az izgatott elvárással kezdek neki egy könyvnek, sosem jutott eszembe, hogy félnem kellene bármelyiktől is (Persze, ha nyolc lába és nyolc pontszeme lenne, már meggondolnám a dolgot... :D). Tény, ha valakitől több olyat is olvasok, ami nem tetszik, hajlamos vagyok rásütni, hogy nem jó az író, és őt többet nem keresem.

Regények vagy novellák?
Nos, egyiket sem preferálom. Van, amit jobban kedvelek, olyan is akad, amit előnyben részesítek, de nem preferálok.
Ha akad időm, regényeket olvasok, de nem tudom, miért alakult így ki. A novellák nagyszerű dolgok, rövidek, tömörek, lényegre törők. Hiányzik belőlük a sallang, amely egyaránt tehet élvezetessé, szemléletesebbé egy regényt, de tehet vontatottá, unalmassá is. Puskin novelláit imádtam. Az egyik legkedvencebb történetem a mai napig Puskin Pikk dámája. Olvastam is, láttam is, oroszul is, magyarul is. Тройка, семёрка, туз - hármas, hetes, ász.
Elképesztő. Lenyűgöző!


Csehov novelláitól ugyanakkor elfacsarodott a szívem, Solohovon viszont annyit bőgtem, hogy azt mondtam, soha többé nem olvasok. Ha jobban belegondolok, a novellák többsége megríkatott. Mikszáth Kálmán: A néhai bárány - van olyan, aki nem könnyezte meg? Sánta Ferenc: Sokan voltunk... Te jó ég, van egyáltalán vidám novella? (Biztos, de hogy nekem most egy sem jut eszembe...) Na jó, regény, regény, regény! A regény nyert. :D

Irodalomórák. Annyi szörnyűséget olvastam már a molyon ezzel kapcsolatban, hogy szinte ide sem merem írni: bátorítanak. Talán szerencsém volt, de mindenik magyartanáromtól rengeteget kaptam, nem csupán az olvasás szeretetét. A mai napig szeretettel és hálával gondolok rájuk.
Hogy miért olvasnak kevesebbet a fiatalok? Például kényelemből. Tudom, hogy nem lehet általánosítani, de 26 éves tanári pályafutásom alatt sikerült egy-két dolgot megélnem. Az utóbbi években szinte ijesztő méreteket öltött, hogy a gyerekek eleve feladják, meg sem próbálják, beérik a kevesebbek, silányabbal, gyengébbel. Kereshetnénk persze a tudományos magyarázatokat is, de az a szomorú helyzet, hogy a szülők többségének nincs ideje foglalkozni a gyerekkel, vagy a foglalkozás fogalmát kimeríti az, hogy megadja neki az anyagiakat. A félreértelmezett jogok meg liberalizmus nem tanítja meg az ifjúságot a küzdésre, a kudarctűrésre, és ha a látszat alapján úgy dönt, hogy valami nehéz ("vastag a könyv"), meg sem próbálja, bele sem vág a feladatba; és egy "én ezt úgysem tudom" felkiáltással elintézettnek veszi. Ami ennél is szomorúbb, hogy a szülők - nagy tisztelet a kivételnek - még támogatják is ebben. Ami azt illeti, örüljünk, hogy nem rosszabb a helyzet.
Mit olvastatnék? Az első hét bejegyzései alapján semmit. 'Iszen, ha valami kötelező, a többség eleve esélyt sem ad neki, az mán csak rossz lehet. Ha a Harry Pottert tenném kötelezővé, máris nem lenne akkora sikere, mer' muszáj...


2011. augusztus 6., szombat

Az olvasás 7 hete - V. hét

V. hét (aug. 1.-7.)
Kedvenc műfajok
"Az vagy, amit olvasol", azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, ami hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben?


Kedvenc műfajok? Attól függ, éppen milyen korszakomat élem.
Amíg tanultam, természetesen a kötelező olvasmányok uralták az életemet. Orosz irodalom, történelem, angol irodalom. Hálás vagyok az iskoláknak, mert sok olyan könyvet a kezembe vettem így, amire esetleg rá sem néztem volna.
Az ifjúsági irodalomból kinőve egy ideig összeolvastam mindent, mintha nem tudnék megállapodni, nem találnám magam. Harminc is elmúltam, mire elegem lett mindenből, beleértve magamat is. Valahonnan innen indultak a korszakaim is, ami azt jelentette, hogy bizonyos ideig csak bizonyos műfajt vettem és olvastam. Csak Rejtő, csak krimi, csak sci-fi, csak ezoterika, önismeret... és így tovább. Ennek következtében most van egy viszonylag nagy, összevissza könyvtáram, aminek a jó részére manapság már ránézni sincs időm.
Persze a mesék, a Delfin, Pöttyös, Csíkos könyvek mindig belefértek, ha éppen elegem volt az adott műfajból, vagy csak simán gyerek akartam újra lenni.
A legutóbbi "őrületem", amely már jó ideje tart, a romantika. Azt mindig is tudtam, hogy romantikus alkat vagyok, de a romantikus könyvek nagyon sokáig kimaradtak az életemből. Na, az elmúlt néhány évben bepótoltam ezt a hiányosságomat... és úgy tűnik, itt meg is álltam, hacsak ki nem találok valamit, hogy a munka, tanulás és munka mellett olvasni is legyen időm.
Hogy lehet-e következtetni az olvasmányaimból a személyiségemre? Ki tudja? A fentiek alapján Te mit mondanál? Milyen ember vagyok?
Talán, ha valaki szakbarbár vagy egyetlen műfaj rajongója... de még akkor is ott a tévedés lehetősége. Én nem kockáztatnék :))

Végiggondolva az elmúlt majdnem fél évszázadot, nem jut eszembe olyan könyv, amely az egész életemre meghatározó lett volna. Olyanok azért akadnak, amelyek hatással voltak rám.
Karl May Winnetouja, amely után mindenáron indián törzsfőnök akartam lenni.
Gorkij önéletrajza, amelynek hatására eldöntöttem, hogy én is író leszek (ez még várat magára).
Cayce a reinkarnációról (Noel Langley), Szepes Mária: A Vörös Oroszlán és Elizabeth Haich: Beavatás c. könyve indított el azon az úton, amelyen ma is járok, és amely értelmet adott az életemnek.


2011. augusztus 1., hétfő

Julie Garwood: Az őrnagyal 8.

Úgy tűnik, sosem fogyok ki a gyöngyszemekből... :)

fordítás (első kiadás)
eredeti (második kiadás)
…Nathan asked at the very same moment.
…vágott közbe Nathan, s árgus szemmel figyelte húgát.
…kérdezte vele egy időben Nathan.
"That was a close call," Colin interjected.
- Szerencse, hogy meg tudtad őrizni a lélekjelenléted – sóhajtotta Colin.
- Egy hajszálon múlt – vetette közbe Colin.
"Perhaps we could find another ship, paint it to look like the Emerald, and set fire to it. Harry would keep the real one safely hidden.
- Talán, ha találnánk egy olyan hajót, mint az Emerald, és az igazit megkímélhetnénk a pusztító lángoktól.
- Esetleg kereshetnénk egy másik hajót, amit átfestünk, mintha a Smaragd lenne, Harry pedig elrejtené az igazit.
"Perhaps," Caine said.
- Hát azt kötve hiszem – jegyezte meg félhangosan Caine.
- Talán – engedett Caine.
She closed her eyes against the memory of their lovemaking.
Szeretkezésük emléke tüzes lávaként áradt szét testében.
Lehunyta a szemét, hátha így kizárhatja szeretkezésük emlékét.
"I've already told Caine I came to see you."
- Caine már úgyis tud mindent.
- Már elmondtam Caine-nek, hogy jártam önnél.
"If I'm a minute late for supper, he eats my portion."
- Hallanád, mekkora patáliát csap, ha elkésem a vacsoráról!
- Ha csak egy percet is kések a vacsoráról, megeszi az én adagomat is.
Jade immediately went to Caine's bedroom. She placed the long-stemmed white rose on his coverlet.
Jade besurrant Caine hálószobájába. Csókot lehelt az illatos fehér rózsára, és a férfi párnájára tette.
Jade nyomban Caine hálószobájába sietett, és a hosszú szárú, fehér rózsát az ágy takarójára tette.
She was trembling too much to help. Caine took over. He held her by the sides of her hips and slowly eased into her. He let out a low groan of raw pleasure.
Jade engedelmeskedett. Megfogta a vágytól forró húskardot, s lassan a testébe vezette. Caine, felnyögött gyönyörében… (hihi).
Jade annyira remegett, hogy nem boldogult. Caine átvette az irányítást. Szorosan tartotta kedvese csípőjét, míg lassan beléhatolt. Aztán felnyögött a nyers gyönyörtől.
"You must have been drugged," Richards announced.
"I can't imagine how it was done if I was drugged," Jade said.
– Talán altatót kevertek az ételedbe vagy az italodba – jegyezte meg Richards.
– Lehetséges – mondta eltűnődve Jade
– Bizonyára elkábították – jelentette ki Richards.
– Ha így is volt, fogalmam sincs, hogy tették – mondta Jade.