2012. szeptember 24., hétfő

Már olvasható...

2012. november 2-tól kapható Magyarországon először, a Széphistória sorozatban  Nicola Cornick első magyar nyelvű műve, a Titkok és vallomások. A regény előtörténetét bárki ingyen elolvashatja a Harlequin Kiadó hetente kétszer frissülő Folytatásos regény rovatában. Történelmi romantika iránt érdeklődőknek érdemes kihasználni ezt a lehetőséget. Ha pedig tetszett A kurtizán titka, keresd a Széphistória ez évi utolsó számát novembertől az újságárusoknál, könyvesboltokban.

A szerelemben és a házasságban minden megengedett. Nicola Cornick új romantikus sorozatában Fortune Folly  örökösnőivel ismerkedhet meg az olvasó. A merész és szellemes ifjú hölgyek komoly kihívást jelentenek a társadalom legismertebb korhelyeinek, akik a hölgyek hozományára pályáznak.
Welburn jóképű hercege, a kiváltság és a hatalom megtestesítője minden hölgy szívét megdobogtatja, amikor megjelenik Fortune Follyban. Eve Nightingale sem kivétel ez alól, ám az ő csodálatába óvatosság is vegyül. Ez a valaha ragyogó félvilági hölgy, aki nappalait a herceg oldalán a felső tízezer kiváltságos világában töltötte, éjszakáit pedig az ágyában, most csak egy nincstelen, de büszke bolttulajdonos. Titkokat őriz, amelyek lehetetlenné teszik, hogy visszatérjen az előkelők köreibe. Welburn azonban elhatározza, mindenképpen felfedi ezeket a titkokat...


Mivel előbb olvastam az első kötetet (ám még nem kezdtem bele a másodikba), érdeklődve vettem kezembe az előtörténetet, abban reménykedve, hogy találkozom az első részben megismert, megkedvelt szereplőkkel. Úgy tűnik azonban, az amerikai szerzők sajnos nem az én logikám szerint írják a műveiket. :)
Csalódnom persze így sem kellett, igaz, meglepetés sem ért. A herceg tipikus arrogáns világfi, Eve elszántan védelmezi a titkát. Majdnem sikerül is neki elüldöznie magától a büszkeségében sértett férfit, de egy romantikus regény természetesen nem így működik.
A történet inkább bandukol, hiányzik belőle az elsöprő lendület, de bevezetőnek azért elmegy, a humor is képviselteti magát benne, nem is beszélve két későbbi főszereplőről. Jónak tartom, hogy itt megismerkedhetünk a bűnöző elemmel, így könnyebben emészthető lesz az első kötet ezen része.
Mindent egybevetve, gyors, könnyed esti olvasmány... lenne, ha egyben kapnátok.
(Azért kíváncsi lennék, hogy így részletekben izgalmasabb-e, mint egy szuszra olvasva.)




2012. szeptember 17., hétfő

typo:)

"tájpó" - nem saját találmány. Lizocska ötletét loptam el, annyira tetszettek az ő typói, hogy muszáj volt saját elgépeléseimet is közzétenni. Aztán úgy döntöttem, megfogadom Ati barátom javaslatát, és összegyűjtöm őket egy helyre, nehogy elvesszenek a facebook kanyargós idővonalán...


 


megcsóválta a helyét
a Lady W. báján elfogyasztott alkohol...
tengeri sárklány
bőr alatti kötőszöveg
- Gyönyörű vagy, Jess - suttogta elfúló hangon. - Minden porcicád. (porcikád helyett:)
... hogy leküzdje lányingerét...
résznyire húzott szemében
előlelő (külsejű)
szivarcsakra
meg is érdemly
to accomplish everythingy
nehogy riasszony
to be very complety
A megszállottság tormái
árnyakaként
nyerektáska
B. felé billentette a bérleg nyelvét :)
ne azt jajtogasd
a csípősarok megnehezítette a mozgást
jól fésült szőke hajó
ne hagyd, hogy nyomasszony
Dumas: A három restőr
tagja a Lordok Hátának
oldtár
szolgatára (szolgálatára helyett)

nagyon tapasztalan kurtizán vagy
úgyhólyag
sorskoca
használmirigy
körömfekete éjszaka
szeme willogott a sötétben







 
 
 

2012. szeptember 14., péntek

11 kérdés

Válaszaim Librarius/Ramyra kérdéseire:

1. Ha ki kéne választanod egy idézetet, mely jellemezné a mostani céljaidat, értékeidet, melyik lenne az?
Túl sok idézet van, semhogy választhatnék, így maradok az eddig használt kettőnél:
- A szeretet új erőt ad minden nap (Nox)
- Something good in everything I see (ABBA)

2. Van-e olyan könyv/könyvek, amik meghatározták életutadat, illetve pályaválasztásod?
Hatodikos vagy hetedikes lehettem, amikor a Winnetou-t elolvasva úgy döntöttem, indián törzsfőnök leszek.
Nyolcadikban Gorkij életrajzát olvasva nem is volt kérdés, hogy író lesz belőlem.
Aztán valahogy mégis tanár lettem...
Azóta is sok könyv hatott rá, de a pályaválasztásomat már nem befolyásolta.
A Vörös Oroszlán, Éld az életed, A ciprusi mágus... és hosszú a sor, amely jelenlegi érdeklődésem, a parapszichológia, a gyógyítás felé terelt. Meglátjuk, mi leszen belőle(m).

3. Mikor, és mi motivált arra, hogy blogot indíts?
Angi és a blogja a ludas a dologban.Ha ránéztek az oldalára, nem hiszem, hogy magyarázkodnom kellene. Érdekes, izgalmas, stílusos. Bár több időm lenne ott garázdálkodni!

4. Milyen volt a fogadtatása?
Nagyon aranyosak voltak a barátok. Nyomban meglátogatták az újszülöttet, kitették a blogjukra az elérhetőséget, aztán ahogy a blog lassan kimúlt (kizárólag saját hibám - idült időhiány - következtében), az érdeklődés is elsikkadt... érthető módon. Mit is nézegetnének a nagy semmin? :)

5. Van-e személyes élményed a blogos olvasóközönségeddel?
Nem hiszem, hogy lenne olvasóközönségem, hiszen a blogom sem él igazán.

6. Ismerőseid/barátaid/kollégáid tudják, hogy a neten publikálsz?
Aki számít, annak mondtam. Nem kis csalódás és szép nagy tanulság volt. Magasan letojták, amíg élt a blog addig is.  Nem kevés időmbe telt túltenni magam a fájdalmon. Most már nem izgat (annyira:)

7. Melyik országba utaznál legszívesebben?
 Skócia, Írország, Wales és Dél-Anglia (ez egy:), és persze százszor-ezerszer is a nagy szerelem, Oroszország!

8. Ha ide magaddal vihetnél egy írót/költőt 1 hétre, ki lenne az?
Hm, ezen még sohasem gondolkodtam igazán. Azt hiszem, Lőrincz L. Lászlót. Íróként, emberként is nagyon sokra becsülöm, és akkor még nem beszéltem a humoráról...

9. Melyik az a könyv amit minden fenntartás nélkül ajánlani tudnák nekünk?
A fentebb felsoroltak közül bármelyik: A Vörös Oroszlán, A ciprusi mágus, Cayce a reinkarnációról, Beavatás - aki nem kedveli a témát, annak Szutyejev Vidám meséit javallanám, amit egyszerűen imádok!

10. Ha van példaképed, és publikus a személye, oszd meg velünk, és azt is, miért épp rá esett a választásod.
Van, bár nem ismeritek. A gimnáziumi orosztanárom, Magdi néni. Ő mindaz, amit számomra a pedagógus hivatás jelent. 

11. Ha teljesülhetne egy kívánságod, mi lenne az? (csak magadra vonatkozhatna, világbékét, és az éhezés megszűnését nem kérheted.)
Elindultam egy úton. Számomra most az a legfontosabb, hogy végig tudjam járni. Tudom, ez majdnem olyan, mintha a világbékét írtam volna, de most minden gondolatom e cél körül forog, s ha ezt megvalósítom, minden más, "magamra vonatkozó" (kertes ház kutyával, cicával, saját könyv, gyógyközpont, angyaliskola, utazások, stb.) vágy is realizálódik.




 

2012. szeptember 9., vasárnap

11 kérdés

Válaszaim emmi_lotta kérdéseire:

1. Mennyi időt szánsz az olvasásra, mondjuk, egy hét alatt? 
Amennyit csak lehet: reggeli-ebéd közben, utazáskor, néha a "pihenőidő"-ben is, és előfordul, hogy munka helyett.

2. Mi a kedvenc időtöltésed az olvasáson kívül? 
A lustálkodás.

3. Hol és miképpen tájékozódsz, amikor kiválasztod az olvasnivalóid?  
Annyi elmaradásom van, hogy nemigen kell keresgélnem, tájékozódnom. Leginkább Angi blogján garázdálkodom, őt faggatom, ha valami újat keresek, de jó forrás a RÍT fórum is.

4. Olvasol-e szakirodalmat, ismeretterjesztő irodalmat, és ha igen, mit? 
Ma már ritkábban időhiány okán, de igen, ha úgy hozza a sors és az érdeklődésem. Történelem, kb. minden, ami az orosszal, angollal összefügg, parapszichológia, ezotéria.

5. Mennyire fontosak számodra a különféle olvasási körülmények, hol, milyen helyzetben, szituációban nem vagy képes olvasni? 
Nem igazán, talán a csend az egyetlen, amit szeretek, ha körülvesz, esetleg halk, nekem tetsző zene, de igazából szinte bárhol és bármikor tudok olvasni (na jó, fény is kell, sötétben nem látok, és az e-olvasóm sem önvilágítós).

6. Olvasol-e idegen nyelven, ha igen, melyiken? 
Igen, angolul és oroszul, mivel ezt a két nyelvet "beszélem".

7. Életed során változtak-e az olvasási szokásaid, és ha igen, hogyan?   
Szerintem nemigen. Amióta csak olvasni tudok, mindig is olvastam, olvastam és olvastam, legfeljebb mindig mást. Voltak korszakaim: indiános, krimis, New Age-es, a fősulin a szakpáromnak megfelelő, eszméletlen mennyiségű szakirodalom, a mai napig megmaradt a mesék szeretete, nemhiába közelítem a második gyerekkort... és az utolsó nagy szerelem a romantika.

8. A Molyon kívül milyen lehetőséged adódik másokkal megosztani olvasmányélményed, megvitatni az olvasott könyveket?  
A barátnőmmel szoktam megbeszélni az olvasmányélményeimet, ill. ahogy időm engedi, a fent említett RÍT fórumon.

9. Gondoltál-e már arra, hogy szívesen írnál? Ha igen, milyen típusú/műfajú műveket? (Aki már írt is, az módosítsa a kérdést tetszése szerint.) 
Hogyne, nyolcadikos koromban bele is kezdtem a nagyszabású műbe, melynek természetesen én voltam a főszereplője. Talán a tavalyi vagy azelőtti lomtalanításkor dobtam ki az elkészült "kéziratot". (Mint ne mondjak, borzasztó volt!:))
Többen állítják, ha le tudok fordítani egy romantikust, akkor írni is tudnék egyet. Nekem még sosem tűnt fel, hogy ilyen irányú tehetségem lenne, szóval egyelőre megkímélem a világot zseniális agyam felejthetetlen termékeitől.

10. Milyen hobbi(ja)d van(nak) az olvasáson kívül? 
Régebben hol ezt gyűjtöttem, hol azt. Ebből negyven év bélyegjei és több ezer képeslap megmaradt, minden más ment.
A lustálkodás mellett szeretek zenét hallgatni, sétálni, szívesen elutaznék egy-két helyre, Magyarországon gyakorlatilag bárhová, külföldön elsősorban az angol és az orosz környezet vonz (ki tudja miért:).

11. Milyen, még be nem teljesült vágyaid vannak?
Hálás vagyok a sorsnak, mert kb. mindent megkaptam, amire vágytam!
Vágyak, célok persze mindig akadnak. Ahogy említettem is, szívesen utaznék, nem csak a képzelet szárnyán, hanem a valóságban is. Egy gyógyító központ kezd képet ölteni az elmémben. Meglátjuk. Ugyanakkor bennem vagy egy olyan iskola lehetősége, ahonnan a gyerekek nem félig analfabétán, félig megnyomorodva, szárnyaszegetten kerülnek ki... egy Angyaliskola.



2012. szeptember 7., péntek

11 kérdés

Válaszaim otaksa kérdéseire:

1. Elmennél politikusnak? Hiszed, hogy jobbá tudnád tenni a világot, ha lehetőséget kapnál rá, vagy veszett fejsze nyele…  
Nem, semmiképp. Hiszem, hogy jobbá lehet tenni a világot, s amit tudok a magam erejéből meg is teszem, de nem hiszem, hogy a politikus erre képesek lennének. Szerintem csakis mi, "kis emberek" tehetünk érte valamit. Tudod, sok kicsi...

2. Fogadnál örökbe gyereket? Úgyis, hogy van sajátod, nem azért, mert nincs más mód a gyerekvállalásra. 
Ma már nem (leginkább a korom miatt, hiszen az óriási felelősség, fel is köllene nevelni), de igen, sokáig vágytam rá... egy ideig nagyon szerettem volna gyerekfaluban hivatásos anya lenni. Ezzel együtt asszem, jobb a gyerekeknek, hogy maradtam, ami vagyok.

3. Kinek adnád adód 1%-át inkább: gyermekétkeztetés, rákkutatás, vagy állatvédelem?  
Nem fair a kérdés, hogy a pitypalattyba lehet ezekből választani? Mind nagyon fontos.

4. Mit gondolsz a sok önjelölt fiatal íróról? Szereted olvasni a blogokat, vagy inkább törvényben tiltanád, hogy X év vagy X IQ alatt emberek tollat ragadjanak a kezükbe, és a világra szabadítsanak egy újabb fanfiksönt? 
Nem az én világom, nem is érdekel különösebben. Mivel szabad választásom van, hogy elolvassam vagy sem, tőlem írogathatnak. :)

5. Szelektíven gyűjtöd a szemetet?  
Előfordul.

6. E-könyv vagy papír? 
Mindkettő. Jobban szeretem a papírt, de mára már nélkülözhetetlenné vált számomra az e-olvasóm is.

7. Mi a legfontosabb a házasságban: szerelem, barátság, tisztelet, azonos érdeklődési kör és háttér, vagy valami más?  
Ezt a kérdést passzolnám. Elmúltam ötven és egyedül... Persze, elméletben tudom, de a gyakorlatban valahogy sohasem került kipróbálásra. Nálam a feltétlen bizalom és a kölcsönös tisztelet áll az élen, a szerelmet nem szoktam venni, mer' ugyan mi másért mentem vón hozzá, ha nem azért mert szeretem, szóval az adva vagyon.

8. Visszaállítanád a halálbüntetést, vagy az nem megoldás? 
NEM, NEM, NEM!!! Bocs, erre harapok. Semmit nem old meg a halálbüntetés. Sokkal nagyobb büntetés az, hogy élnie kelljen, no de ne luxuskörülmények között (mer' néki jogai vannak), hanem valóban börtönben és tényleges életfogytiglan. 
Tapasztalataim szerint még senki nem tért vissza attól a halálból, hogy a gyilkosát kivégezték, s bár sokan nem értenek velem egyet, azért halkan megkérdezném, mennyivel vagyok különb a gyilkosnál, ha az ő halálát akarom...

9. Ha fiúnak (Swoos esetében lánynak) születnél, mi lennél? Más pályát választanál (iskola, munka, bármi). 
Az ég tudja. Régebben mindig azt hittem, hogy igen és mennyivel könnyebb dolgom lenne, meg hasonló naiv dolgokkal dobálóztam. De ugye mint tudjuk, a történelemben nincsen ha...

10. El tudnád hagyni hazádat, rokonságodat, barátaidat, ismerősöket, hogy legszűkebb családoddal (házastárs és gyerek) azért, hogy egy másik kontinensre (nagyon messze) költözz? 
Igen, de ez nem túl nagy áldozat. Igazából semmi sem köt ide, hacsak a tudat nem, hogy nem véletlenül ide születtem, itt vagyon dolgom.

11. Képes lennél meghalni elveidért, vallásodért, valamiért, amiben komolyan hiszel, vagy ez luxus, nem megengedhető (akár szabadságharc hőseként, akár keresztényként az oroszlánok elé vetve, akár öngyilkos merénylőként)?
Ez is ilyen "a történelemben nincsen ha" kérdés :)
Most azt mondom, nem. Legutóbb nem bírtam megállni, és egy agymosott ifjoncnak beírtam a facebookra, hogy halott hősök nem építenek hazát (szégyelltem is magam egy picit, de annyira felháborított, hogy háborúban elesett hősök emlékét használják fel bizonyos elemek a demagógiájukhoz).
Az életben hiszek!!! Ha meghaltam, nincs tovább, nincs lehetőségem változtatni, segíteni, jóvá tenni, jobbá tenni. Ezzel együtt igenis vannak olyan helyzetek, amikor hőssé lesz az ember. Tanárként sosem volt kérdés számomra, ha úgy hozná az élet, a gyereket menteném, ha kell az életem árán. Biztos akadhat más ilyen helyzet is. Önként azonban nem mennék a halálba, pláne nem vinnék másokat is magammal (öngyilkos merénylő). Nem találkoztam még olyan elvvel, vallással, amelyik eteti, ruházza, neveli a gyerekeimet, ha én meghaltam.


11 kérdés

Válaszaim Szilvamag kérdéseire:

1. Kedvenc sorozatod? (film)
Mikor melyik. Most éppen a Gyilkos elméket hallgatom minden este (szerdán kétszer is). Imádom Gideont... meg az összes többi fiúkát is. A lányok is jók persze (különösen Penelope Garcia), de azért az kicsi szívem csak a fiúkhoz húz. Ha Colombót ismétlik, sosem hagyom ki, de egyébként is szeretek nosztalgiázni. Régen valahogy rövidebbek és jobbak voltak a sorozatok. Vagy ez a kor jele lenne?

2. Kedvenc műsorod a rádióban?
Nem rádiózom. Boldogult ifjúkoromban a szüleimmel együtt hallgattam a Szabó családot (véletlenül sem hagytam volna ki), imádtam a Petőfin a mesejátékokat vasárnap délben, ebéd közben, és évente egyszer-kétszer leadták a Kossuthon nyolc óra valahánykor a Péter és a farkast (Prokofjev), mindig meghallgattam.

3. Mennyit költesz havonta könyvekre?
Ma már semmit. Helyem sincs a könyvekre, időm se nagyon akad olvasni. Ha valami csoda folytán marad időm pár oldalra, a polcról szedem le a még nem olvasottakat, vagy ha pihenni akarok, a régieket olvasom újra.

4. Mi volt a legutóbbi film, amit a moziban láttál?
Harry Potter és a halál ereklyéi 1. A második részről lemaradtam, így most várom, hogy a HBO műsorra tűzze.

5. Mi a reakciód arra, ha valaki az általad egekig magasztalt könyvről negatív kritikát ír?
Fáj. Nagyon. (Néha elsírom magam, de ez titok.)

6. Szoknya vagy nadrág?
Nadrág, kényelmesebb és akár több zsebe is vagyon.

7. Mi volt eddigi életed legkellemetlenebb szituációja, amit nem szégyellsz másokkal is megosztani?
Nem is tudom. A klasszikus eseten kívül, hogy integetnek, vigyorgok, visszaintegetek, oszt kiderül, hogy a mögöttem levőnek szólt az üdvözlés? Semmi nem jut eszembe, pedig biztos voltak kínos ügyek... bocsi.

8. Mi szerint választasz olvasmányt, ki és mi az aki befolyásolni szokott ebben?
Leginkább a szerint, hogy éppen mi érdekel (volt indiános korszakom, krimi, történelmi, New Age és még rengeteg). Manapság értelemszerűen a romantikusok állnak hozzám a legközelebb. Ha van időm mást olvasni, többnyire Angi blogján garázdálkodom, vagy őt magát kérdezem.

9. Melyik volt az a könyv, ami annyira rossz volt, hogy azóta sem tudtad elfelejteni?
Egy Sandra Brown cukrozott dupla nulla, a címére nem emlékszem, csak arra, hogy olyan rossz volt, hogy azóta is a hideg ráz tőle. Hasonló élmény volt Debbie Macomber Cédrusliget sorozata, amelyben a harmadikig elkínlódtam magam, aztán megígértem, hogy soha többé nem leszek rossz.

10. Milyen szerepet tölt be az életedben a blogod?
Van. Havonta egyszer-kétszer eszembe jut, hogy de jó lenne... Negyedévente felbuzdulok, és írok is valamit, majd roppant mód örülök, hogy látogatták :D

11. Ha szereplője lehetnél egy regénynek (lehet mellékszerep is, ami akár később főszereppé is válhat), melyik lenne az?
Gyerekkoromban indián törzsfőnök akartam lenni, és természetesen Pocahontas vagy Winnetou voltam. Manapság beérem Acheron vagy Roarke szerepével, vagy ha meg kell maradnom női mivoltomban, akkor Eve Dallast vagy Denisa Wryt választom.    

 

11 kérdés


Több helyről is kaptam felkérést, amelyet ezúton is mindenkinek köszönök.

A játék lényege a következő:

  • Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról
  • A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell
  • 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek
  • 11 embert meg kell jelölni és linkelni
  • Nincs visszaadás/visszajelölés

Ebből én legfeljebb az első kettőt vagyok képes teljesíteni, de akivel beszéltem azt mondta, az is jó lesz. A legutóbbi díjnál is gondban voltam, pedig ott csak három blogot kellett megjelölni, abból kettő szóra sem méltatott. Ugyan honnan szednék tizenegy, vagy többször tizenegy nevet, ha lenne egyáltalán tizenegy kérdésem. Igazából csak egy van, de az annyira izgat, hogy valószínűleg fel is teszem. Számomra az felér tizeneggyel.

Szóval tizenegy dolog magamról...

1. Úton vagyok.
2. "Az élet szép, az élet minden"
3. Imádok lustálkodni.
4. Pedagógus voltam, vagyok, leszek, még akkor is, ha most éppen nem iskolában dolgozom.
5. Egyedül élek, de csak azért, mert Acheron egy kicsit idős hozzám (igaz, mi az a tizenegyezer év?:), Roarke pedig még meg sem született..
6. Noha elmúltam fél évszázados, még mindig nincs kialakul ízlésem. Tulajdonképpen annyi mindent szeretek, hogy könnyebb felsorolni, mit nem.
7. Elszomorít, hogy az emberi értékek helyett az igénytelenség, a durvaság, a primitívség a menő manapság.
8. Inkább teázom, mint kávézom, de ha van cappucino rengeteg tejszínhabbal, akkor azt választom, mert imááááádom az édességet (viszont rosszul vagyok a mazsolától vagy a kókusztól).
9. A macska a tuti, de kutya is kell... majd amikor már kertes házban élek. (Egy rendes állatnak nincs kettőnél kevesebb és négynél több lába... na jó, a katica még jöhet:))
10. Többek szerint szeretek fontoskodni, kioktatni, pedig csak borzasztó erős a belső késztetésem, hogy segítsek, ahol csak tudok. (hm, idős néni és az úttörők esete?:)
11. Kis tével írom a nevem (tigi) és ez nekem nagyon fontos, bár többen megsértődtek már, amikor kértem, hogy így írják, de nagy tével egyszerűen nem én vagyok.

Az egyetlen kérdés, ami időtlen idők óta (vagy legalábbis azóta, mióta megpróbáltam blogot írni, ill. olvasom másokét) izgat:

- Hogy a kiskutyafülébe van időtök a családra, a munkára, az olvasásra, ki tudja mire és még blogírásra is?

Nekem egy-egy blogbejegyzés órákba telik (egy rendes, természetesen, nem két sor meg egy kép). A sárga irigység esz meg, mikor látom, mennyi-mennyi könyvet olvas valaki (pedig amúgy gyorsan olvasok), ideje is van róla blogot írni, plusz ellátja a családját és még nyolc-tíz órában dolgozik is. Én örülök, ha elkészülök a munkámmal, meg úgy ahogy rendben tartom a lakást, és el tudom olvasni azokat a könyveket, amelyeket le kell fordítanom.
Megfejtené valaki nekem ezt a rejtélyt?