2013. november 16., szombat

Elgondolkodtam...

... tudja-e valaki, hogy a Gabo új írónőt jelentetett meg. Hogy mikor? Hónapokra visszamenőleg legörgettem a kiadó facés oldalán, de nem sikerült rábukkanom a könyvre (ami persze nem sokat jelent, amilyen állapotban vagyon a gépem:(
Itt van a polcomon, tehát valamikor érte mentem, de mivel nem írtam fel, a manó se emlékszik, mikor. 
Elgondolkodtam. Lehet a legnépszerűbb vagy kevésbé ismert szerző, két-háromtól akár tucatnyiig is terjedő kép látható egy-egy megjelenő könyvről: beharangozó, megjelent, megjelent, megjelent, értékelték, stb. Az ismeretlen, nálunk (is) első könyves írónőről, akinek könyve a csudaszép, keményfedeles borító miatt amúgy is drágább a kiadótól megszokottnál... semmi.
Észrevette egyáltalán valaki, hogy megjelent?
Veszi, olvassa bárki is?

Fiona Paul: Méreg
(Az Örök Rózsa titkai 1.)


A reneszánsz Velencében a titkok ugyanolyan hatalmasak – és halálosak – lehetnek, mint a méreg.
Cassandra Caravellónak mindene megvan, amit egy lány kívánhat magának: elegáns ruhák, csillogó ékszerek, meghívók a legelőkelőbb estélyekre, és egy jóképű, gazdag vőlegény… mégis többre vágyik. A szülei halála óta Cassandra csapdában érzi magát, egyedül a vizek városában, ahol a sötét csatornalabirintusok menekülésről suttognak.
Amikor Cass belebotlik egy meggyilkolt asszony tetemébe, akinek a szíve fölé egy nagy X-et metszettek, kapcsolatba kerül a titkos társaságok, kurtizánok és gyilkosok veszélyes világával. Nem kell sok hozzá, hogy belebolonduljon Falcóba, a huncut mosolyú, szegény festőbe, akinek nagy tehetsége van ahhoz, hogy folyton bajba kerüljön. Sikerül Cassandrának megtalálnia a gyilkost, mielőtt még az talál rá? És hű marad-e vőlegényéhez, vagy megadja magát zabolátlan érzéseinek, amelyek Falcóhoz vonzzák?
A szépség, a romantika és a titokzatosság olyan vonzón és ellenállhatatlanul szövi át a regényt, mint amilyen
vonzó és ellenállhatatlan maga Velence városa is.

Hogy mit takar a szép külső?

Először is egy cseppet igénytelen belsőt. Aki hozzám hasonlóan ismeri az eredetit, tudja, hogy az Örök Rózsa könyve az angolban új oldalon, cirkalmas fekete keretben jelenik meg. Nem mondom én, hogy átvehettük volna, mert gyanítom, az tovább drágította volna az amúgy sem olcsó kiadványt, de a magyar változatban az új oldal, díszes külsőből, csak az új oldal maradt. Jellegtelen egy-két mondatok. Valami icipici minta, keret, apró csicsa nem fért volna bele? A romantikusok fejezetcsicsái többet mutatnak, mint az Örök Rózsa könyvének idézetei, ami különösen kiábrándító a szép és igényes külső után.


Persze, gondolom, az olvasók többségét jobban érdekli a történet, mint az, hogy csinos keretben van-e az idézet vagy sem. :)
Nem vagyok könyves blogger, nem kenyerem az elemzés. Gyakran megrekedek a tetszett/nem tetszett szintjén, s mivel ezzel a könyvvel amolyan szeretem/nem bírom viszonyban vagyok, még nehezebb írni róla. Az biztos, hogy nagyon különbözött az általam megszokott, könnyed, gyorsan olvasható romantikusoktól. Vontatottnak, néha szinte (de csak szinte) unalmasnak találtam, ám amikor épp feladtam volna az olvasást, mindig történt valami, ami továbblendített a mélyponton. Valami apróság, de elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet. Ezzel együtt fenntartom, hogy az első háromszáz oldalt akár a felében is meg lehetett volna oldani.(Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert jobban kedvelem az eseménydús, lendületes sztorikat.)
Ami tetszett, az a korszak. A legtöbb történelmi romantikus, amit olvastam, vagy skótos volt a XI-XII. századból, vagy jóval később, a Regency korában játszódott. Érdekes volt abból a korból származó romantikát olvasni, amikor még oly keveset tudtak az emberi testről, és az egyház tiltotta a holtestek boncolását. Igaz, a nyelvezet egyáltalán nem a XVI-XVII. század fordulójáról árulkodik, és a helyzetek történelmi hűségével kapcsolatban is vannak kételyeim. Épp nemrég olvastam például, hogy a chopine gyakran olyan magas talppal bírt, hogy segítő kellett a hölgynek a járáshoz, és hogy innen eredeztetik az úr a karját nyújtja a hölgynek szokást is. Akár igaz, akár sem, a mi hősnőnk vígan és fürgén mozgott magas talpú cipőjében.
S ha már eljutottunk Cassandrához... nos, nem ő legrokonszevesebb hősnő, akiről olvastam. Ahhoz képest, hogy mennyit siránkozik, amiért kalickába zárt életet kell élnie, elég merész kalandokba bocsátkozik éjszakánként egy gyakorlatilag ismeretlen fiatalemberrel (no, nem olyanokba:). Persze azért nem irigylem, hisz vőlegénye vagyon, akit a szülei választottak neki, és akit nem szeret. Ez még nem lenne olyan nagy baj, de törvényszerű, hogy beleszeret éjszakai kalandjai társába, a fess és könnyelmű festőlegénybe.
Falco megítélése elég vegyes az olvasók körében. Szerintem könnyű beleszeretni; az a fajta jópofa, életvidám fiatalember, aki elcsavarja a nő fejét, aztán elszökik vele. Nekem is rokonszenves volt eleinte, és csodálkozva olvastam a negatív véleményeket a Goodreadsen. De miután végigolvastam őket, azt mondtam: na jó, így is lehet nézni, és akkor igazatok van. :) Az biztos, hogy Falci erős érzelmeket váltott ki az olvasókból: vagy rajonganak érte, vagy gyűlölik. Én kedvelem, még a második rész végeztével is azt mondom, hogy megértem (Cassandrától eltérően, aki szerintem elég liba, bár ez nem túl irodalmi jelző:). De ha választanom kellene, akkor Lucát (a vőlegényt) választanám. Így volt ez az első kötet után, s az érzés csak megerősödött a második rész végeztével. Kedves, határozott, olyan férfi, akire mindig számíthatok. Talán nem lenne kalandos életem mellette (mondtam az első rész után), de biztos lehetnék abban, hogy szerető férjem van, aki minden körülmények közt mellettem áll, biztos otthon nyújt, szerető apja lesz gyermekeinknek, stb. Nekem ennyi elég, másnak nem feltétlen. :)
Ezzel együtt nem könnyű a választás a két férfi közt, és Fiona okosan nem teszi meg. Nyitva hagyja a kérdést, minek következtében az ember kezébe veszi a második kötetet (sőt én már a 2014 tavaszán megjelenő harmadikat várom, hiába tudom, hogy a romantikus regények íratlan törvényeinek megfelelően biztosan jó vége lesz, akkor is...).
Olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a történelmi romantikusokat, nincs ellenükre a kissé vontatott cselekmény és szívesen kirándulnak a XVI. század végi Velencébe.



 A GABO online webáruházában  beleolvashatsz a könyvbe.

2013. november 12., kedd

Julie válaszolt :)

Két bejegyzéssel ezelőtt morgolódtam a félfejű (immáron hátat is fordító) hősöknek a Garwood könyvek borítóján. Persze nem én lennék, ha a "what's the matter with these FBI boys?" kérdést nem teszem fel Julie facés oldalán is. Tavaly elsikkadt az ez irányú bejegyzésem, idén viszont kaptam választ.

Julie Garwood  Hi Gizella. I think my publisher's thought was to not show the whole face and head in an attempt to let the readers use their imaginations when picturing them. -- Azt hiszem, a kiadóm abból az elgondolásból nem mutatja az arcot és a teljes fejet, hogy az olvasók használhassák a képzelőerejüket, amikor elképzelik maguknak a szereplőt.

Ööö, bár felvettem Julie-t a kedvenc íróim közé a Goodreadsen, erős a gyanúm, hogy én viszont nem kerülök be a kedvenc hozzászólói vagy fordítói közé (mert persze ezt sem hagytam szó nélkül -- átkozott kekeckedő természet!) :D

Tóth Gizella Ouch!:)))
Thanks, Julie <3
 

My imagination is OK but what about your publisher's? Three half-headed men in a row. (That's what I call vivid imagination! I am afraid he/she undervalue your fans and their imagination... quite a lot) -- Jaj! Kösz, Julie. Az én képzelőerőmmel minden rendben, de mi van a kiadódéval? Három félfejű ember egymás után. (Ezt nevezem én élénk képzelőerőnek! Attól tartok a pasi/csajszi alaposan alábecsüli a rajongóid és a képzelőerejüket...)

Erre már nem kaptam választ... sem teccikolást.
Vajh miért nem?


2013. november 9., szombat

Kár volt...

... az időért és a pénzért!
Életemben először bántam meg igazán, hogy pénzt adtam egy könyvért és vagy három órát elpazaroltam rá az életemből.

Nicola Cornick: Barátok és szeretők
(Fortune Folly menyasszonyai 3.)


Fortune Follybana földesúr ismét hatályba léptet egy ősrégei adótörvényt, melynek értelmében minden hajadon lány és özvegyasszony köteles férjhez menni, vagy vagyona felét adóba befizetni. A hírre a csendes kisfalut elözönlik a hozományvadász agglegények.
A szabad szellemű, szertelen Lady Elizabeth Scarlet elrabolja és elcsábítja gróf Nathaniel Waterhouse-t az esküvője előestéjén, mert meg akarja óvni őt egy lélektelen érdekházasságtól. A gróf ezek után feleségül veszi a lányt, hogy megvédje a becsületét. Noha az ágyban nem tudnak egymással betelni, Elizabeth ennél többre vágyik. A legelképesztőbb módokon igyekszik kiprovokálni, hogy Nat felfigyeljen rá és beleszeressen…

Nem hiszem, hogy összeszedett értékelést tudnék írni. Még mindig háborgok az inzultuson, amely eme könyv elolvasásával ért.
Ami jó benne: Zinner Judit fordítása.
Amin mosolyogtam: 1. kötet: Morris Bohóca - 2. kötet: Morris Clown - 3.  kötet: Morris Bohóca -- fő a következetesség. :) (Újabb szerkesztőváltás történt volna? Hiszen a Lordok és Ladyk sincsenek dőlt betűvel szedve.)
Ennél sokkal több pozitívumot nem is igen tudnék mondani róla.
A kezdete még csak-csak. Így, hogy nem én fordítottam, lényegesen érdekesebbnek tűnt, hisz az uncsi részeken simán és rutinosan átvándorolt a tekintetem. Bár a főszereplők nem igazán nyerték el a rokonszenvemet, különösen nem a folyton horgászgató Dexter és az egyik legromlottabb hozományvadászból időközben tökéletes (hűséges, imádó, stb.) férjjé vedlett Miles után. (Csak így zárójelben adnék hangot mértéktelen irigységemnek, hogy mily pozitív kisugárzásuk vagyon ezen romantikus könyvbéli leányzóknak: az összes romlott és még romlottabb alakból mintaférj lesz az oldalukon. Az életben ez miért nem bír így működni?:)
Nos, vissza a főszereplőkhöz.
Elképzelésem sincs, miért The Undoing of a Lady a könyv eredeti címe, mer' hogy Lizzie-t sok mindennek nevezhetném, de hölgynek semmiképpen (származása ellenére sem). A magyar cím ilyen szempontból szerencsésebb. A HP legfinomabb jelző, ami Lady Elizabethről eszembe jut, és ezzel mindent el is mondtam róla. 
A férfi főszereplőt, Natet nagyon igyekszik az írónő lelkiismeretes, felelősségteljes, mindenkit megmenteni akaró, stb. főhősnek beállítani (kicsit talán sikerül is, legalábbis egy ideig a hülyeségeivel együtt lényegesen rokonszenvesebbnek tűnik, mint a leányzó), de ahogy haladunk a könyvben, végső soron kiderül róla, hogy nem több egy farokvezérelt baleknál. (Kibírt egy évet nő nélkül, bezzeg HP főhősnőnk nélkül egyetlen napocskát sem.:) Abszolút megérdemli a csajt.
Az előző részekből ismert szereplők hozták a formájukat, de túl keveset szerepeltek ahhoz, hogy feljebb tornásszák a színvonalat.
Lowellben (Alice öccsében) csalódnom kellett, a Lydia-szál nincs kidolgozva, a fejemet csóválam Flórán, elmeorvosért kiáltottam Maryről olvasva... és a hajamat téptem, amikor letettem a könyvet.
Az egyetlen igazán jól kidolgozott karakter Tom Fortune. Az ő gonoszsága és romlottsága abszolút hiteles, Jockey Ewing nyugodtan elbújhat mellette. :) Olyan fincsin lehetett utálni, hogy majdnem megkedveltem. Végre valami életszerű!
S hogy mi akasztott ki annyira, hogy gyakorlatilag egy jó szavam sincs a könyvről?
Aki tud angolul és nem izgatja a *spoiler*, annak figyelmébe ajánlom Bronwyn értékelését a Goodreadsen. Jobban én sem tudnám összefoglalni.
És akkor az angolul nem tudóknak *SPOILER* egyetlen rövid jelenet erejéig.
Sok minden nem tetszett ebben a történetben, de amikor a csaj anyaszült meztelenül belovagol a férje klubjába... (mindezt ugye 1810-ben, a vidéki Angliában) ... és ahogy a férfi reagál - no, ez kiverte a biztosítékot nálam, de olyannyira, hogy akár a könyvégetés bűnét is hajlandó lennék elkövetni. Nem szoktam különösebben kukacoskodni egy romantikus limonádénál a történelmi hűség miatt, hisz ezeket a könyveket nem azért olvassuk, mert töriből szeretnénk továbbképezni magunkat, de mindennek van határa. S ha belegondolok, hogy igazán szépen, művészien is lehet írni a szexről, még a "durvább"-ról is -- kinek mi a durva:) -- (ó, Tiffany Reisz!), akkor igazán szomorú, hogy ilyen szemét is napvilágot láthat. A történet vége, a szokásos happy end pedig egyenesen olyan bugyutára, valószerűtlenre és giccsesre sikeredett, hogy jó ideig, talán soha többé nem veszek a kezembe harlekin romantikust. 


2013. november 7., csütörtök

Mi baj lehet az FBI-os fiúkkal?

Hurrá! Julie végre megírja Cordy és Aiden történetét (akiket még a Halállistából ismerünk, és azóta drukkolunk, hogy összejöjjenek). Bízzunk benne, hogy Buchanan fiú is lesz benne (legalább Alec, Cordy legjobb barátnőjének férje), ha már a világháló Buchanan-Renardnak nevezi a sorozatot (ideje lenne átkeresztelni - Garwood honlapján contemporary néven futnak ezek a regények, jómagam egy ideje csak három betűcskével jelölöm őket: FBI)


Cordelia Kane has always been a daddy's girl—her father raised her alone after her mother died in a car crash when Cordelia was just two years old. So when he has a serious heart attack, Cordelia is devastated, and the emotion is only intensified by the confusion she feels when he reveals the shocking truth about her mother.

Cordelia can't suppress her curiosity about the woman who gave birth to her, and when she discovers the answers to her questions lie in Sydney, Australia, she travels there to get them.

Hotel magnate Aiden Madison is Cordelia's best friend's older brother. He's oblivious to the fact that she's had a crush on him for years. When he gets railroaded into taking her along to Sydney on his company jet, he unknowingly puts her life at risk. He's recently angered a powerful congressman by refusing to purchase overvalued land. Congressman Chambers is not a man to let such an offense slide, and he has the resources to get even and to get what he wants.

In Australia sparks are flying between Cordelia and Aiden, but multiple attempts on Aiden's life are made while Cordelia is with him, and he realizes he must put a stop to the madness before he loses the thing he values most.

No, a nagy öröm mellett már csak egyetlen kérdésem vagyon: mi a baj ezekkel a szuper fiúkákkal? Az utolsó három évben csupán félfejű ügynökökben gyönyörködhettünk a borítókon, erre a következő már hátat is fordít... Pedig nem is titkos ügynökök. Hát nincs egész nagy Ámerikába' olyan fickó, akit rá lehetne rakni egy ilyen romantic suspense elejére?

Szívesen olvasnám magyarul...? 3.

Sophie Nicholls: The Dress


Meglehetősen érdekes könyv, benyomásaim vegyesek.

Nem hasonlít azokhoz a romantikusokhoz, amelyeket olvasni szoktam. Sokkal lassabb folyású, szépirodalmibb. Mivel én a pergős, cselekménnyel teli történeteket szeretem, az első két harmadot néhol unalmasnak találtam. Fabbia és Ella elmélkedéseit, lelki életüket, visszaemlékezéseiket élveztem, a régi ruhák leírásainál - legyenek bármilyen szépen megfolmazottak - nyögvenyelősen haladtam. A vintage stílus kedvelőinek viszont igazi ínyenc csemege ez a könyv!

Ami kevésbé tetszett: úgy érzem, sok-sok lehetőség maradt kiaknázatlanul - a szereplőkről, a misztikus vonalról szinte semmit se tudunk, az írónő elhúzza az olvasó előtt a mézesmadzagot, aztán zsebre dugja és ott felejti. Nem nagyon értettem Fabbia félelmeit, erről talán olyan ember tudna beszélni, aki volt már hasonló helyzetben (társadalmilag kívülálló). Szívesen olvastam volna többet a varázsszavakól és azok hatásáról a városka egyes lakóira. Ez a vonal teljesen elsikkadt. Mint ahogy David alakja is csak úgy van, ahhoz képest, hogy ő lenne a felnőtt romantikus vonal férfi oldala. Szóval... ebből lehetne még egy-két regényt írni.

Ami tetszett: maga a történet, különösen a vége.
A főszereplők: anya és lánya, a kapcsolatuk, a tipikus kamasz. Billy, aki fiatal kora ellenére sokkal inkább képviselte a férfivonalat a könyvben, mint David. Katrina, aki minden negatív tuljadonságát és cselekedetét meg tudjuk bocsátani (elfacsarodó szívvel).
S nem utolsó sorban a klasszikusokat idéző stílus, a nyelvezet... és az is, hogy képes volt olyan erős érzelmeket kelteni bennem, hogy valamikor a második harmad vége felé kijelentettem: Nem olvasom tovább!, majd néhány fejezettel később eldöntöttem, az értékelésem mindössze egyetlen mondatból fog állni: Gyűlölöm Fabbiát! :) (mondanom sem kell, mire a könyv végére értem, a gyűlölet nyomtalanul eltűnt.)

2013. szeptember 24., kedd

Molytalanítás - befejezésül...

...egy kis statisztika.



Mivel egyik ismerősömnek hirtelen két regisztrációja támadt holmi állítólagos facebook belépések miatt, gyorsan beszaladtam én is megnézni, nem vagyok-e ketten.
Az egyszerűség kedvéért a keresztnevemmel kezdtem.
19 Gizellát találtam, egyik sem én voltam.
Phű!
Már zártam volna be az ablakot, amikor megütötte a szemem:
0 értékelés · 0 polc · 0 karc · 0 észlelés -- szép egymásutánban háromszor is.
Kíváncsiságból lejjebb görgettem.
Nos, a 19 felhasználóból 17-nél ez található.
A 18.-nál: 3 értékelés · 0 polc · 0 karc · 0 észlelés, 
s a 19.-nél: 5 értékelés · 2 polc · 1 karc · 0 észlelés
Kattintgatni kezdtem.
Ketten idén regisztráltak és augusztusban még bejelentkeztek, egyikük csupa nullás.
Az egyik nem csupa nullás tag idén január óta nem járt itt.
Egy 2012, egy pedig 2011 óta nem lépett be. Őket nem tekinteném feltétlen aktívnak.
Mindenki más regisztrált, esetleg felrakott egy képet is magáról, és soha többé be sem lépett.
Aki kíváncsi, sokáig fiatal marad.
Rákerestem a Tóth névre is. Ők bezzeg 657-en vannak. No, ennyire szorgos nem vagyok.
Legörgettem, egyszer-kétszer megnyitottam az öt értékelésnél többel bírókat, és a lap aljára érve úgy 30 és 50 közé tenném a nem csupa nullásokat. (Nem valós szám, saccoltam.)
75 ezer tag? Hmm...



A viták során is, személyesen is többen kifogásolták, ha a molyt valaki diktatúrának nevezte. Nos, lehet, hogy ez valóban erős szó, és érthető, ha valakit sért.

Minek nevezzem azt a helyet, ahol a tagok lelkesen tapsolhatnak, dicsérhetnek, éljenezhetnek, ám nem lehet saját véleményük, ha az nem egyezik a vezetők véleményével, mert akkor egyből rájuk sütik, ártani akarnak a közösségnek?





Megjegyzés:
Az illusztrációk legfrissebb olvasmányélményemet tükrözik, véletlenül sem a molyon uralkodó állapotokat. Különben is, akinek nem inge...

2013. szeptember 9., hétfő

Molytalanítás - Ni, mit találtam...

Minden külön komment nélkül:

"A sors iróniája... most kezdenek el figyelni emberek (kapom az üzeneteket, hogy figyelnek a molyon), amikor kilépek :)

Sok minden nem tetszik nékem, legkevésbé a mostanában eluralkodó hang. Két nap alatt három-négy olyan sértő megnyilatkozással találkoztam (nem engem sértegettek), hogy csak pislogtam, az egyiknél a sértegető barátnői még meg is támogatták a sértegetőt, mondván, a másik milyen bunkó. A másik durva sértésnél nem is bírtam megállni, írtam Izabellának, s a válasz: Ó, csak viccelt az illető, de azért ír neki. Háát, köszönöm szépen az ilyen viccet. 

Nem tetszenek a kiabáló nagybetűk némely kihívásokban, gyakorlatilag "lesz@rom" jelentéssel (rémlik, egy időben maga a szó is ott volt az egyik ilyenben, aztán valahogy kicserélődött:). 

Nem értékelem, hogy nem reklamálhatok, nem lehet véleményem, mert egyből üldözési mániám van és összeesküvés elméleteket gyártok... 

Folytathatnám hosszasan, de a sok apróság közül csak a klasszikus bosszankodásom ragadnám még ki: a plecsnik elvétele. Nem a plecsni miatt (bár nagyon tetszenek, és örültem nekik, amikor még plecsnilázban égtem... tavaly), hanem az elv: a már megszerzett "jogok" elvétele tkp. ok nélkül. Olyan ez, mintha most visszavennék az érettségimet, mert az én időmben csak négy tárgyból kellett érettségizni (két kötelező, két választott), és ez milyen igazságtalan a most érettségizőkkel szemben... Hűha, abbahagyom, mielőtt regényt írok. 

Hiányozni fog az a 10-15 ember, akiket rendszeresen figyeltem, mert szerettem az írásaikat, adtam (adok most is) a véleményükre, de a moly maga szerintem nem. 

2012. március 20. "


2013. szeptember 8., vasárnap

Molytalanítás

Ritkán írok. Lusta is vagyok, az időm sem engedi. Az elmúlt két-három nap eseményei azonban annyira felkavartak, hogy néhány szó erejéig muszáj billentyűzetre kapnom.

Volt egyszer egy könyves oldal, ahová öröm volt belépni az olvasni szerető embernek. Volt...


Az oldal még megvan, a név is, de a szellemisége, az öröm... és sok-sok értékes tag már sehol.

Nem szaporítanám a szót. Aki figyelemmel kíséri a könyves blogok világát, tudja, hogy a népszerű könyves adatbázis vezetői átmentek diktatúrába, és kíméletlenül korlátozzák vagy lapátra teszik azokat, akik nem bólogatnak lelkesen, akiknek véleménye van, és szeretik annyira az oldalt, hogy azt el is mondják. ÉRTE és nem ellene! 
Megtehetik.
A bloggerek hátán, a tagság aktív közreműködésével az oldal Magyarország legnagyobb könyves adatbázisává nőtte ki magát, hetvenezernél is több tagot számlál. Mit számít nekik, hogy néhány száz renitens kidobnak, másik néhány száz meg magától távozik. Marad a sok ezer...

Nem vagyok harcos egyéniség, a véleményem általában sikerül is kulturált formában megfogalmazni. OK, néha valóban közelebb áll a maró gúnyhoz, ám most kivételesen büszke vagyok magamra, mert úgy érzem, a kirobbant botrány közepette az összes hozzászólásomban meg tudtam őrizni a tárgyilagos hangnemet, s bár a végén közöltem azt adminnal, hogy nem tartom alkalmasnak a posztjára, ezt is kulturált hangnemben tettem. (Mégsem vagyok reménytelen eset:)
Jutalmam: kéthetes korlátozás.
Bár törölni készültem magam az oldalról, ez mégis nagy pofon volt nekem.

Nem keserített el különösebben, mert nem kívánok olyan "közösség" tagja lenni, ahol csak a bólogató Jánosoknak van helye, mégis fáj a szívem azért az oldalért, amelyet oly sokan szerettünk. Épp ezért éreztem úgy, hogy megérdemel egy rövid nekrológot az eset.

Ha lemaradtál volna róla:            A kitiltottak viadala

Fecsegőposzáta
Forrás
(Anaria engedélyével)

2013. július 13., szombat

Liebster Blog-díj Zsuzsitól :)

Újabb megtisztelő felkérés ért, ezúttal kedves moly-társamtól, Zsuszitól (Papíron Príma). Köszönöm a lehetőséget! :-*


Válaszaim Zsuzsi kérdéseire

1/ Ha lehetőséged lenne otthonodban egy saját könyvtárszoba berendezésére milyen lenne?  
Az egyik legnagyobb álmom, hogy saját könyvtárszobám legyen. Valahogy olyannak tudom csak elképzelni, ahogy a XIX. századi regényekben (Agatha Christie vagy Jane Austen:) leírják a könvtrszobákat. Kényelmes, süppedős, magas háttámlás karosszékekkel, egész falakat betöltő polcokkal, galériával, s persze helyet kapnának a technika modern vívmányai is, de csakis úgy, hogy beolvadjanak a környezetbe... (Persze Roarke könyvtárszobája is szóba jöhet :D)

2/ Mivel lehet neked örömet szerezni? 
Például a fenti könyvtárszobával :) Egyébként szinte bármivel: egy jó szóval, egy kis odafigyeléssel, valami apró meglepetéssel, amire nem számít az ember, ha bármelyik kedvenc könyvem pozitív értékelést kap... s hosszú a sor. Élvezem az életet, bárminek tudok örülni (pláne, ha nincs benne kókusz:)

3/ Inspirál téged valaki/valami a blogírás közben?
Nem. Nem vagyok az a blogíró fajta. Legfeljebb az, hogy elolvassa-e valaki. :$

4/ Volt már olyan könyves élményed, amikor vágyakozva gondoltál arra, hogy bárcsak velem történt volna meg? 
Még gyerekkoromban elkezdtem az irigykedést. :) Azt hiszem, klasszikus: Erich Käsner Két Lottiját olvasva nagyon szerettem volna, ha én lelek ikertesóra egy úttörőtáborban. De Lindgren Harisnyás Pippijét is roppant mód irigyeltem az erejéért, a kalandjaiért, no meg a néger király papájáért. 

5/ Ki az az író, akivel személyesen találkoznál, és mi érdekelne vele kapcsolatban? 
Igazából nincsenek ilyen vágyaim. Valószínűleg úgyis olyan zavarban lennék, hogy egy árva mukkot sem tudnék kinyögni, és legfeljebb a minden eredetiséget nélkülöző, ezerszer feltett kérdések jutnának eszembe, márpedig a kudarctűrő képességem még nem áll magas fokon. Különben is, van szerencsém ismerni egyik kedvenc magyar romantikusomat, Agnes St. Clairt, van aláírásom Vavyan Fable-től és Lőrincz L. Lászlótól (sőt Nora Robertstől is, bár tőle nem személyesen:). Mi köll még az boldogsághoz?

6/ Van valaki, aki számodra megbízhatóan objektív véleményt tud adni egy adott könyvről, amiben nem vagy biztos, hogy elolvasnád?
Kedvenc angyalbarátnőm, Szakácsi Angelika. Az ő révén ismerkedtem meg több miskolci és Miskolc környéki mollyal, akiknek szintén adok a véleményére, de Angi az első, akihez fordulok.

7/ Ha ajándékba kapsz könyvet nem zavar, ha írnak bele pár kedves sort? 
Nem, sőt a kedvetlen sorok sem zavarnak. :)

8/ Nyaraláskor viszel magaddal könyvet, és ha igen hányat? 
Hogyne! Miért, azt mondta valaki, hogy lehet könyv nélkül nyaralni? Mivel van e-könyv olvasóm, most már csak "egyet". :)

9/ Ha egy könyvet kellene megnevezned azok közül, amelyeket eddig olvastál, és valamiért nagy hatással volt rád, melyik lenne az? 
Edgar Cayce a reinkarnációról.

10/ Volt már rá példa, hogy egy könyvet először az eredeti nyelven olvastál, és amikor a kezedbe került magyarul csalódtál benne? 
Nora Roberts Kulcs és a Három nővér szigete trilógiájának második részét fordítottam, így az első és a harmadik részt is elolvastam, mielőtt belekezdtem a fordításba, hogy képben legyek. Amikor kijöttek a teljes sorozatok magyarul, hol sírtam, hol sikoltoztam az elkeseredéstől... 8-9 éve történt, azóta sem tudtam megbocsátani a szerkesztőnek.
 

2013. július 9., kedd

Liebster Blog-díj Ariadnétól :)

Szép napot mindenkinek!
Új erőre kapott a Liebster-díj, és az a megtiszteltetés ért, hogy Ariadne (Ariadne olvasmányai) jelölt erre a díjra. Ami külön jól esett és megmelengette kicsi szívemet, hogy amikor elsírtam neki, mennyire nem tudom teljesíteni a feltételeket, ezt a választ kaptam: 
"Szívem szerint a díj akkor is megillet, de természetesen megértem, hogy folytatni nem szeretnéd a kudarc miatt..."
Hogy is ne lenne az ember optimista, amikor ilyen barátai vannak!


És a játék szabályai (Szilvamagtól lopva)

  • Linkkel jelöld azt az ember, aki téged jelölt/nevezett a díjra!
  • Válaszolj a 10 kérdésre, amit a neveződ kiírt!
  • Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma)  ööööö... miért is? Miért pont 10-et? Mi van, ha nincs annyi? És mi köze az egészhez a blogot követők számának? Ennek a pontnak nem látom értelmét.
  • Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
  • Jelezd a jelöltjeid blogjain, hogy jelölted/nevezted őket!
A gondok nálam is a harmadik pontnál kezdődnek. Tíz embert? Honnan? Igaz, több kedves molyos ismerősöm is van már, olyan is, aki blogot ír, de azokra már mások le is csaptak... S ha ezt megoldanám, jön a negyedik pont. Mi olyat tudnék még kérdezni, ami valamilyen formában nem hangzott el tízszer, százszor, ezerszer? 
Hogy ezek csak kifogások?
Lehet, de engem - túlérzékeny lévén - nagyon komolyan megvisel a legkisebb kudarc is. (Nem tudom, jelent-e valamit, hogy szorgosan dolgozom rajta.)

Legyen az első kérdésem mindjárt az:
1. Te hogyan viseled, hogyan tudod feldolgozni a kudarcaidat? (esetleg valami példával, hátha tanulunk belőle)
És nézzük, mennyire vagyok érdeklődő, összejön-e még kilenc kérdés?
2. Hogy érzed magad ma? (Komolyan érdekel, nem csak úgy udvariasságiból!)
3.  Jártál már úgy, hogy napi bármilyen tevékenységed közben egyszer csak megálltál, és rácsodálkoztál az életre, hogy milyen szép? (példát esetleg?)
4. Csak a szépre emlékezem - énekli Huszti Péter (is). Te milyen ember vagy? Csak a szépre emlékezel vagy a sérelmeidet dédelgeted?
5. Sokszor, sokféle módon felvetődik könyves fórumokon, és én sem tudom kihagyni a kötelező olvasmányok-kérdést. Volt-e a kötelezők között olyan élményed, amelyikre azt mondod, hogy ez időt álló, ma is, ötven vagy száz év múlva is ajánlod az ifjúságnak?
6. Ha már a könyveknél járok: sorozat (sok kötetes, mint pl. Kenyon Sötét vadászok sorozata), trilógia-tetralógia vagy önálló történetek?
7. Milyen nyelveken olvasol? Ha csak magyarul, szeretnél-e megtanulni más nyelvet és melyiket (az angolon kívül is:). Ha több nyelven tudsz, melyiket részesíted előnyben: az eredetit vagy a fordítást?
8. Lehet-e jobb szerinted egy fordítás, mint az eredeti?
9. Meg szoktad nézni olvasás előtt, ki fordította a könyvet (egyáltalán: szempont a fordító?), s ha igen, vannak-e kedvenceid (rajtam kívül természetesen :D)
10. Mi az, amit legjobban szeretsz az életedben? Ami segít továbblépni akkor is, amikor a legmélyebb gödörben érzed magad?

A válaszaim Ariadne kérdéseire:

1. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?
A skót Felföld, de csak ha olyan pasikat találok, mint Brodick, Iain meg Ramsey. :)

2. Mi alapján értékelsz egy könyvet? Mitől jó neked egy könyv?
Nem csinálok belőle nagy ügyet. Ha tetszett, jó volt olvasni és szívesen veszem újra kézbe, akkor sok pontocska. Ha nem száguldok rajta végig egy (na jó munka mellett két-három) nap alatt, akkor az gyenge. 

3. Csendben vagy zenét hallgatva, kint vagy bent olvasol szívesebben?
Mindegy, csak könyv legyen a kezemben! (és csoki a kezem ügyében - az sokkal fontosabb, mint a csend vagy zene, kint vagy bent kérdése:)))

4. Szerinted, ha olcsóbbak lennének a könyvek, többen olvasnának?
Nem, az ár szerintem csak kifogás. Ha valaki olvasni akar, megoldja. Millió és egy lehetőség van. Hiszek abban, hogy amit az ember igazán akar, azt meg is szerzi, csinálja, stb.

5. Mennyire fontos számodra mások véleménye, amikor a blogodról mondanak kritikát? Fontos, hogy sok követőd legyen?
Mivel nincs időm a blogomra, nem igazán... mondanám, de az az igazság, ha nagy ritkán mégis írok, néhány napig mindig visszanézek, és ujjongok örömömben, hogy sokan megnézték. Egyszóval, fontos, még akkor is, ha nem vallom be.

6. Mi az, amit szívesen megtennél, ha lehetőséged lenne rá?
Szívesen tanulnék nyelvet úgy, hogy az adott országban élnék fél évig, egy évig... aztán odébb állnék egy országgal, hogy másik nyelvet tanuljak.

7. Ha nem olvasol éppen, mit csinálsz, amikor nem dolgozol?
Hm, ez nekem nem túl szerencsés kérdés, mert vagy olvasok, vagy dolgozom... gondolom, alvás-evés-bevásárlás-stb. nem játszik. Néha (túl ritkán) találkozom a barátnőmmel, iskolaidőben eljárok hastáncot tanulni, csak azért, hogy kimozduljak... ilyen kérdésnél derül ki, hogy mennyire bezárom magam :(

8. Vannak káros szenvedélyeid?
Hogyne: csokievés, lustálkodás, önsajnálat-nyavalygás és morci a legsúlyosabbak.    

9. Mit változtatnál meg az életben?
Szívesen elhagynám a káros szenvedélyeimet. Szép lenne, ha valami csoda folytán megtanulnám beosztani az időt, és valaki a lakásomban is rendet rakhatna.
10. Ajánlanál egy könyvet, amit szerinted kár lenne kihagyni?
Túl sok jó könyv van, és hát ízlések meg az pofonok...
Azt hiszem, engem Raymond Moody: Élet a halál után és Noel Langley: Edgar Cayce a reinkarnációról (MEK) c. könyve indított el azon az úton, amelyen most járok.

És akkor jön a nagy kérdés: kinek tovább?
Kinek, ha nem a barátaimnak?

Kedves blogos ismerőseim! Tudom, hogy többen mástól is megkaptátok már, ezért ezt ne tekintsétek kötelezőnek, de aki úgy érzi, hogy van kedve válaszolni az én kérdéseimre is, annak...

Jelöltjeim (az egyszerűség kedvéért névsorban... le sem tagadhatom, hogy tanár voltam:):

Angi
Elhaym
Javíthatatlan
Kristine 
Magnolia
Ramyra
Shanara
Szilvamag
Szokehugi
Toffy

2013. május 4., szombat

Megjelent

Nicola Cornick: Botrány és ártatlanság
 (Fortune Folly menyasszonyai 2.)


Fortune Follyban a földesúr ismét hatályba léptet egy ősrégi adótörvényt, melynek értelmében minden hajadon lány és özvegyasszony köteles férjhez menni, vagy vagyona felét adóba befizetni. A hírre a csendes kis falut elözönlik a hozományvadász agglegények.
Miss Alice Lister a közfelfogás szerint nem éppen tiszteletreméltó hölgy. Már az is elég baj, hogy szobalányból lett örökösnő, most pedig a csélcsap Lord Miles Vickery akarja elnyerni a vagyonát azzal, hogy a házasság révébe kormányozza. Alice azonban biztos benne, hogy Miles nem fogja teljesíteni a feltételeit. Hiszen melyik korhely fiatalember lenne képes pusztán anyagi megfontolásból becsületes maradni három hosszú hónapon át?


Fura érzés, hogy egy sorozaton nem csak a fordító-, hanem a szerkesztőváltás is észrevehető (a fordító szemével feltétlen:)
Még csak az elején tartok, de máris ámulva látom a sok-sok változtatást (melynek jó része nem ártott, sőt használt a fordításnak, nem egy azonban felesleges volt, vagy akár rontott is a szövegen). Elég egy kitörölt "máris" és egy kihagyott dőlt betűs kiemelés, és csak a mondat lényege vész el.
Első kötet: Morris Bohóca - második kötet: Morris Clown. Hm.
Sok romantikust olvastam már, most először láttam olyat, hogy a Lord és Lady szavakat végig dőlt betűvel szedték (a "Miss"-t nem). Látványnak elég muris. :)
Számomra az "nyomatékosan" rászólni valakire nem azonos a "indulatosan"-nal (fiercely), viszont hálás vagyok, hogy a szerkesztő észrevette és kijavította bődületes bátyám/öcsém tévesztésemet.
Rá kellett jönnöm, el voltam kényeztetve az elmúlt években, s most sajgó szívvel és csodálkozva nézem a kihagyott fél- és egész mondatok hűlt helyét (nem mintha nagy kár lenne értük, a könyv amúgy is kissé vontatott, de néhol bizony szegényebb, kevésbé színes lett a történet a kihagyások miatt).
Még csak a 13. oldalon tartok, de egyelőre ez a könyv sokkal izgalmasabbnak ígérkezik, mint az eredeti vagy akár a fordítása volt.


2013. április 13., szombat

Mai kekec...

Mottó:
"Pár hete írták, hogy a fordítónak sok a dolga, ezért lassan halad a fordítással." (RÍT)

Figyelem! Figyelem! Értesítjük kedves utasainkat, hogy a LazyAir 686-os számú, Budapest-London ma este 19:25-re kiírt járata csak holnapután reggel 8:40-kor indul, mert a pilótának sok a dolga.

Kedves Vásárlóink. Sajnos a csemegepult a mai napon nem üzemel, mert eladóinknak sok a dolga. Addig is sonka meg kolbász helyett javasolnánk, hogy keresse fel férfikonfekció osztályunkat.
Sajnálom, ketteske, az életmentő szívműtétjére csak a jövő héten kerülhet sor, mert a főorvos úrnak sok a dolga.



Kedves ifjú pár. A tisztelendő atyának / anyakönyvvezetőnek* sok a dolga. Ha vissza tudnának jönni két hét múlva...

Na és, ha itthon vagyok egész nap! Sok a dolgom. Egyél, amit találsz. Ja, hogy anyádék jönnek vacsorára... Anyád tud főzni, nem?

Szomorúan tudatjuk a gyászoló családokkal, hogy a sírásóknak sok a dolguk, így a mai napra kiírt temetéseket kénytelenek vagyunk elhalasztani egy-két nappal.

Kedves falusiak! A posta ma nem nyit ki, mert a postáskiasszonynak sok a dolga.




Gyerekek, a mai órák elmaradnak. A tanárnéniknek sok a dolga.
Hurrrááááá!!!!!!!!!!!



* a megfelelő aláhúzandó