Ki ne szeretne néha visszamenni az időben, hogy valamit máshogy csinálhasson? Egy percre akár. De mi van, ha egy egész évet kap második esélyül? Olive Watsonnal ez történik.
Andrea Lochen: The Repeat Year
Már
a fülszöveg is jól kezdődik. Figyelemfelkeltő. Mert tényleg, ki ne
szeretne? Biztos, hogy mindenkinek van legalább egy olyan dolog vagy
esemény az életében, amit másként csinálna, ha visszamehetne az időben
és ismételhetne.
Olive Watson, az intenzív osztályon dolgozó nővér 2006 szilveszterének éjszakáján is mű-szakban van. Amikor reggel felébred, meglepve és jóleső érzéssel tapasztalja, hogy valaki fekszik mellette. Tíz hónapja magányos már. Az öröm után jön a zavarodottság. Nem emlék-szik rá, hogy került ágyba egy férfival. Majd a zavart döbbenet váltja fel, amikor kiderül, hogy volt barátja, Phil fekszik mellette, akivel előző év februárjában szakítottak.
Mit keres itt? Phil érte jött a kórházba? De miért tette volna. Tíz hónapja nem látta, nem is hallott róla. Zavarát csak fokozza, hogy a férfi úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Hazaviszi a lányt, de a régi lakására, amelyet Olive a barátnőjével, Kerrigannel közösen bé-relt.
Az olvasónak persze könnyű dolga van, hisz olvasta a fülszöveget, de Olive az őrület határán jár. Barátja szavaiból kiderült, hogy 2006. január elseje van, annak az 2006-os évnek az eleje, amelyet egyszer már végigélt, de hogyan is lehetne ezt józan ésszel felfogni?
Az írónő nem vezeti végig az olvasót az év 365 napján, hanem elég nagy ugrásokkal halad, csak a kulcseseményekre koncentrálva. Ám ahogy haladunk előre, Olive ill. Sherry visszaem-lékezéseiből a múltat is megismerjük. A könyv közepe táján már együtt lélegzünk, aggódunk, gondolkodunk a hősnővel... de ugyanilyen könnyű azonosulni a másik főszereplővel (ami azt illeti, szinte bármelyik szereplővel), Phillel is, és bosszankodnunk Olive viselkedésén, aggályain, döntésein.
A könyv jól nyúl az egyébként is érdekes témához. Olvasmányos stílusban van megírva, s az izgalmas történet komoly, lélektani kérdéseket is felvet. Az olvasó hol felszabadultan nevet, hol elszoruló szívvel tűnődik a sorson, a ma oly divatosnak számító karma kikerülhetetlenségén (pl. az első évben meghalt, az ismétlő évben megmentett fiatalember esete kapcsán). Olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel bármelyikünk találkozhat a mindennapi életben (szerelem, hűtlenség, családon belüli kapcsolatok, barátság, stb.), s teszi ezt olyan stílusban, hogy az olvasó maga is a történet részének érezheti magát.
Nem hiszem, hogy akad ember, aki – ha csak egyszer is ne sóvárogva gondolt volna arra, hogy „mit tennék, ha még egyszer…” – ellen tudna állni ennek a könyvnek. Én szívesen olvasnám magyarul is.
Olive Watson, az intenzív osztályon dolgozó nővér 2006 szilveszterének éjszakáján is mű-szakban van. Amikor reggel felébred, meglepve és jóleső érzéssel tapasztalja, hogy valaki fekszik mellette. Tíz hónapja magányos már. Az öröm után jön a zavarodottság. Nem emlék-szik rá, hogy került ágyba egy férfival. Majd a zavart döbbenet váltja fel, amikor kiderül, hogy volt barátja, Phil fekszik mellette, akivel előző év februárjában szakítottak.
Mit keres itt? Phil érte jött a kórházba? De miért tette volna. Tíz hónapja nem látta, nem is hallott róla. Zavarát csak fokozza, hogy a férfi úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Hazaviszi a lányt, de a régi lakására, amelyet Olive a barátnőjével, Kerrigannel közösen bé-relt.
Az olvasónak persze könnyű dolga van, hisz olvasta a fülszöveget, de Olive az őrület határán jár. Barátja szavaiból kiderült, hogy 2006. január elseje van, annak az 2006-os évnek az eleje, amelyet egyszer már végigélt, de hogyan is lehetne ezt józan ésszel felfogni?
Az írónő nem vezeti végig az olvasót az év 365 napján, hanem elég nagy ugrásokkal halad, csak a kulcseseményekre koncentrálva. Ám ahogy haladunk előre, Olive ill. Sherry visszaem-lékezéseiből a múltat is megismerjük. A könyv közepe táján már együtt lélegzünk, aggódunk, gondolkodunk a hősnővel... de ugyanilyen könnyű azonosulni a másik főszereplővel (ami azt illeti, szinte bármelyik szereplővel), Phillel is, és bosszankodnunk Olive viselkedésén, aggályain, döntésein.
A könyv jól nyúl az egyébként is érdekes témához. Olvasmányos stílusban van megírva, s az izgalmas történet komoly, lélektani kérdéseket is felvet. Az olvasó hol felszabadultan nevet, hol elszoruló szívvel tűnődik a sorson, a ma oly divatosnak számító karma kikerülhetetlenségén (pl. az első évben meghalt, az ismétlő évben megmentett fiatalember esete kapcsán). Olyan témákat dolgoz fel, amelyekkel bármelyikünk találkozhat a mindennapi életben (szerelem, hűtlenség, családon belüli kapcsolatok, barátság, stb.), s teszi ezt olyan stílusban, hogy az olvasó maga is a történet részének érezheti magát.
Nem hiszem, hogy akad ember, aki – ha csak egyszer is ne sóvárogva gondolt volna arra, hogy „mit tennék, ha még egyszer…” – ellen tudna állni ennek a könyvnek. Én szívesen olvasnám magyarul is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése