2013. november 16., szombat

Elgondolkodtam...

... tudja-e valaki, hogy a Gabo új írónőt jelentetett meg. Hogy mikor? Hónapokra visszamenőleg legörgettem a kiadó facés oldalán, de nem sikerült rábukkanom a könyvre (ami persze nem sokat jelent, amilyen állapotban vagyon a gépem:(
Itt van a polcomon, tehát valamikor érte mentem, de mivel nem írtam fel, a manó se emlékszik, mikor. 
Elgondolkodtam. Lehet a legnépszerűbb vagy kevésbé ismert szerző, két-háromtól akár tucatnyiig is terjedő kép látható egy-egy megjelenő könyvről: beharangozó, megjelent, megjelent, megjelent, értékelték, stb. Az ismeretlen, nálunk (is) első könyves írónőről, akinek könyve a csudaszép, keményfedeles borító miatt amúgy is drágább a kiadótól megszokottnál... semmi.
Észrevette egyáltalán valaki, hogy megjelent?
Veszi, olvassa bárki is?

Fiona Paul: Méreg
(Az Örök Rózsa titkai 1.)


A reneszánsz Velencében a titkok ugyanolyan hatalmasak – és halálosak – lehetnek, mint a méreg.
Cassandra Caravellónak mindene megvan, amit egy lány kívánhat magának: elegáns ruhák, csillogó ékszerek, meghívók a legelőkelőbb estélyekre, és egy jóképű, gazdag vőlegény… mégis többre vágyik. A szülei halála óta Cassandra csapdában érzi magát, egyedül a vizek városában, ahol a sötét csatornalabirintusok menekülésről suttognak.
Amikor Cass belebotlik egy meggyilkolt asszony tetemébe, akinek a szíve fölé egy nagy X-et metszettek, kapcsolatba kerül a titkos társaságok, kurtizánok és gyilkosok veszélyes világával. Nem kell sok hozzá, hogy belebolonduljon Falcóba, a huncut mosolyú, szegény festőbe, akinek nagy tehetsége van ahhoz, hogy folyton bajba kerüljön. Sikerül Cassandrának megtalálnia a gyilkost, mielőtt még az talál rá? És hű marad-e vőlegényéhez, vagy megadja magát zabolátlan érzéseinek, amelyek Falcóhoz vonzzák?
A szépség, a romantika és a titokzatosság olyan vonzón és ellenállhatatlanul szövi át a regényt, mint amilyen
vonzó és ellenállhatatlan maga Velence városa is.

Hogy mit takar a szép külső?

Először is egy cseppet igénytelen belsőt. Aki hozzám hasonlóan ismeri az eredetit, tudja, hogy az Örök Rózsa könyve az angolban új oldalon, cirkalmas fekete keretben jelenik meg. Nem mondom én, hogy átvehettük volna, mert gyanítom, az tovább drágította volna az amúgy sem olcsó kiadványt, de a magyar változatban az új oldal, díszes külsőből, csak az új oldal maradt. Jellegtelen egy-két mondatok. Valami icipici minta, keret, apró csicsa nem fért volna bele? A romantikusok fejezetcsicsái többet mutatnak, mint az Örök Rózsa könyvének idézetei, ami különösen kiábrándító a szép és igényes külső után.


Persze, gondolom, az olvasók többségét jobban érdekli a történet, mint az, hogy csinos keretben van-e az idézet vagy sem. :)
Nem vagyok könyves blogger, nem kenyerem az elemzés. Gyakran megrekedek a tetszett/nem tetszett szintjén, s mivel ezzel a könyvvel amolyan szeretem/nem bírom viszonyban vagyok, még nehezebb írni róla. Az biztos, hogy nagyon különbözött az általam megszokott, könnyed, gyorsan olvasható romantikusoktól. Vontatottnak, néha szinte (de csak szinte) unalmasnak találtam, ám amikor épp feladtam volna az olvasást, mindig történt valami, ami továbblendített a mélyponton. Valami apróság, de elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmemet. Ezzel együtt fenntartom, hogy az első háromszáz oldalt akár a felében is meg lehetett volna oldani.(Persze lehet, hogy csak azért érzem így, mert jobban kedvelem az eseménydús, lendületes sztorikat.)
Ami tetszett, az a korszak. A legtöbb történelmi romantikus, amit olvastam, vagy skótos volt a XI-XII. századból, vagy jóval később, a Regency korában játszódott. Érdekes volt abból a korból származó romantikát olvasni, amikor még oly keveset tudtak az emberi testről, és az egyház tiltotta a holtestek boncolását. Igaz, a nyelvezet egyáltalán nem a XVI-XVII. század fordulójáról árulkodik, és a helyzetek történelmi hűségével kapcsolatban is vannak kételyeim. Épp nemrég olvastam például, hogy a chopine gyakran olyan magas talppal bírt, hogy segítő kellett a hölgynek a járáshoz, és hogy innen eredeztetik az úr a karját nyújtja a hölgynek szokást is. Akár igaz, akár sem, a mi hősnőnk vígan és fürgén mozgott magas talpú cipőjében.
S ha már eljutottunk Cassandrához... nos, nem ő legrokonszevesebb hősnő, akiről olvastam. Ahhoz képest, hogy mennyit siránkozik, amiért kalickába zárt életet kell élnie, elég merész kalandokba bocsátkozik éjszakánként egy gyakorlatilag ismeretlen fiatalemberrel (no, nem olyanokba:). Persze azért nem irigylem, hisz vőlegénye vagyon, akit a szülei választottak neki, és akit nem szeret. Ez még nem lenne olyan nagy baj, de törvényszerű, hogy beleszeret éjszakai kalandjai társába, a fess és könnyelmű festőlegénybe.
Falco megítélése elég vegyes az olvasók körében. Szerintem könnyű beleszeretni; az a fajta jópofa, életvidám fiatalember, aki elcsavarja a nő fejét, aztán elszökik vele. Nekem is rokonszenves volt eleinte, és csodálkozva olvastam a negatív véleményeket a Goodreadsen. De miután végigolvastam őket, azt mondtam: na jó, így is lehet nézni, és akkor igazatok van. :) Az biztos, hogy Falci erős érzelmeket váltott ki az olvasókból: vagy rajonganak érte, vagy gyűlölik. Én kedvelem, még a második rész végeztével is azt mondom, hogy megértem (Cassandrától eltérően, aki szerintem elég liba, bár ez nem túl irodalmi jelző:). De ha választanom kellene, akkor Lucát (a vőlegényt) választanám. Így volt ez az első kötet után, s az érzés csak megerősödött a második rész végeztével. Kedves, határozott, olyan férfi, akire mindig számíthatok. Talán nem lenne kalandos életem mellette (mondtam az első rész után), de biztos lehetnék abban, hogy szerető férjem van, aki minden körülmények közt mellettem áll, biztos otthon nyújt, szerető apja lesz gyermekeinknek, stb. Nekem ennyi elég, másnak nem feltétlen. :)
Ezzel együtt nem könnyű a választás a két férfi közt, és Fiona okosan nem teszi meg. Nyitva hagyja a kérdést, minek következtében az ember kezébe veszi a második kötetet (sőt én már a 2014 tavaszán megjelenő harmadikat várom, hiába tudom, hogy a romantikus regények íratlan törvényeinek megfelelően biztosan jó vége lesz, akkor is...).
Olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik a történelmi romantikusokat, nincs ellenükre a kissé vontatott cselekmény és szívesen kirándulnak a XVI. század végi Velencébe.



 A GABO online webáruházában  beleolvashatsz a könyvbe.

2013. november 12., kedd

Julie válaszolt :)

Két bejegyzéssel ezelőtt morgolódtam a félfejű (immáron hátat is fordító) hősöknek a Garwood könyvek borítóján. Persze nem én lennék, ha a "what's the matter with these FBI boys?" kérdést nem teszem fel Julie facés oldalán is. Tavaly elsikkadt az ez irányú bejegyzésem, idén viszont kaptam választ.

Julie Garwood  Hi Gizella. I think my publisher's thought was to not show the whole face and head in an attempt to let the readers use their imaginations when picturing them. -- Azt hiszem, a kiadóm abból az elgondolásból nem mutatja az arcot és a teljes fejet, hogy az olvasók használhassák a képzelőerejüket, amikor elképzelik maguknak a szereplőt.

Ööö, bár felvettem Julie-t a kedvenc íróim közé a Goodreadsen, erős a gyanúm, hogy én viszont nem kerülök be a kedvenc hozzászólói vagy fordítói közé (mert persze ezt sem hagytam szó nélkül -- átkozott kekeckedő természet!) :D

Tóth Gizella Ouch!:)))
Thanks, Julie <3
 

My imagination is OK but what about your publisher's? Three half-headed men in a row. (That's what I call vivid imagination! I am afraid he/she undervalue your fans and their imagination... quite a lot) -- Jaj! Kösz, Julie. Az én képzelőerőmmel minden rendben, de mi van a kiadódéval? Három félfejű ember egymás után. (Ezt nevezem én élénk képzelőerőnek! Attól tartok a pasi/csajszi alaposan alábecsüli a rajongóid és a képzelőerejüket...)

Erre már nem kaptam választ... sem teccikolást.
Vajh miért nem?


2013. november 9., szombat

Kár volt...

... az időért és a pénzért!
Életemben először bántam meg igazán, hogy pénzt adtam egy könyvért és vagy három órát elpazaroltam rá az életemből.

Nicola Cornick: Barátok és szeretők
(Fortune Folly menyasszonyai 3.)


Fortune Follybana földesúr ismét hatályba léptet egy ősrégei adótörvényt, melynek értelmében minden hajadon lány és özvegyasszony köteles férjhez menni, vagy vagyona felét adóba befizetni. A hírre a csendes kisfalut elözönlik a hozományvadász agglegények.
A szabad szellemű, szertelen Lady Elizabeth Scarlet elrabolja és elcsábítja gróf Nathaniel Waterhouse-t az esküvője előestéjén, mert meg akarja óvni őt egy lélektelen érdekházasságtól. A gróf ezek után feleségül veszi a lányt, hogy megvédje a becsületét. Noha az ágyban nem tudnak egymással betelni, Elizabeth ennél többre vágyik. A legelképesztőbb módokon igyekszik kiprovokálni, hogy Nat felfigyeljen rá és beleszeressen…

Nem hiszem, hogy összeszedett értékelést tudnék írni. Még mindig háborgok az inzultuson, amely eme könyv elolvasásával ért.
Ami jó benne: Zinner Judit fordítása.
Amin mosolyogtam: 1. kötet: Morris Bohóca - 2. kötet: Morris Clown - 3.  kötet: Morris Bohóca -- fő a következetesség. :) (Újabb szerkesztőváltás történt volna? Hiszen a Lordok és Ladyk sincsenek dőlt betűvel szedve.)
Ennél sokkal több pozitívumot nem is igen tudnék mondani róla.
A kezdete még csak-csak. Így, hogy nem én fordítottam, lényegesen érdekesebbnek tűnt, hisz az uncsi részeken simán és rutinosan átvándorolt a tekintetem. Bár a főszereplők nem igazán nyerték el a rokonszenvemet, különösen nem a folyton horgászgató Dexter és az egyik legromlottabb hozományvadászból időközben tökéletes (hűséges, imádó, stb.) férjjé vedlett Miles után. (Csak így zárójelben adnék hangot mértéktelen irigységemnek, hogy mily pozitív kisugárzásuk vagyon ezen romantikus könyvbéli leányzóknak: az összes romlott és még romlottabb alakból mintaférj lesz az oldalukon. Az életben ez miért nem bír így működni?:)
Nos, vissza a főszereplőkhöz.
Elképzelésem sincs, miért The Undoing of a Lady a könyv eredeti címe, mer' hogy Lizzie-t sok mindennek nevezhetném, de hölgynek semmiképpen (származása ellenére sem). A magyar cím ilyen szempontból szerencsésebb. A HP legfinomabb jelző, ami Lady Elizabethről eszembe jut, és ezzel mindent el is mondtam róla. 
A férfi főszereplőt, Natet nagyon igyekszik az írónő lelkiismeretes, felelősségteljes, mindenkit megmenteni akaró, stb. főhősnek beállítani (kicsit talán sikerül is, legalábbis egy ideig a hülyeségeivel együtt lényegesen rokonszenvesebbnek tűnik, mint a leányzó), de ahogy haladunk a könyvben, végső soron kiderül róla, hogy nem több egy farokvezérelt baleknál. (Kibírt egy évet nő nélkül, bezzeg HP főhősnőnk nélkül egyetlen napocskát sem.:) Abszolút megérdemli a csajt.
Az előző részekből ismert szereplők hozták a formájukat, de túl keveset szerepeltek ahhoz, hogy feljebb tornásszák a színvonalat.
Lowellben (Alice öccsében) csalódnom kellett, a Lydia-szál nincs kidolgozva, a fejemet csóválam Flórán, elmeorvosért kiáltottam Maryről olvasva... és a hajamat téptem, amikor letettem a könyvet.
Az egyetlen igazán jól kidolgozott karakter Tom Fortune. Az ő gonoszsága és romlottsága abszolút hiteles, Jockey Ewing nyugodtan elbújhat mellette. :) Olyan fincsin lehetett utálni, hogy majdnem megkedveltem. Végre valami életszerű!
S hogy mi akasztott ki annyira, hogy gyakorlatilag egy jó szavam sincs a könyvről?
Aki tud angolul és nem izgatja a *spoiler*, annak figyelmébe ajánlom Bronwyn értékelését a Goodreadsen. Jobban én sem tudnám összefoglalni.
És akkor az angolul nem tudóknak *SPOILER* egyetlen rövid jelenet erejéig.
Sok minden nem tetszett ebben a történetben, de amikor a csaj anyaszült meztelenül belovagol a férje klubjába... (mindezt ugye 1810-ben, a vidéki Angliában) ... és ahogy a férfi reagál - no, ez kiverte a biztosítékot nálam, de olyannyira, hogy akár a könyvégetés bűnét is hajlandó lennék elkövetni. Nem szoktam különösebben kukacoskodni egy romantikus limonádénál a történelmi hűség miatt, hisz ezeket a könyveket nem azért olvassuk, mert töriből szeretnénk továbbképezni magunkat, de mindennek van határa. S ha belegondolok, hogy igazán szépen, művészien is lehet írni a szexről, még a "durvább"-ról is -- kinek mi a durva:) -- (ó, Tiffany Reisz!), akkor igazán szomorú, hogy ilyen szemét is napvilágot láthat. A történet vége, a szokásos happy end pedig egyenesen olyan bugyutára, valószerűtlenre és giccsesre sikeredett, hogy jó ideig, talán soha többé nem veszek a kezembe harlekin romantikust. 


2013. november 7., csütörtök

Mi baj lehet az FBI-os fiúkkal?

Hurrá! Julie végre megírja Cordy és Aiden történetét (akiket még a Halállistából ismerünk, és azóta drukkolunk, hogy összejöjjenek). Bízzunk benne, hogy Buchanan fiú is lesz benne (legalább Alec, Cordy legjobb barátnőjének férje), ha már a világháló Buchanan-Renardnak nevezi a sorozatot (ideje lenne átkeresztelni - Garwood honlapján contemporary néven futnak ezek a regények, jómagam egy ideje csak három betűcskével jelölöm őket: FBI)


Cordelia Kane has always been a daddy's girl—her father raised her alone after her mother died in a car crash when Cordelia was just two years old. So when he has a serious heart attack, Cordelia is devastated, and the emotion is only intensified by the confusion she feels when he reveals the shocking truth about her mother.

Cordelia can't suppress her curiosity about the woman who gave birth to her, and when she discovers the answers to her questions lie in Sydney, Australia, she travels there to get them.

Hotel magnate Aiden Madison is Cordelia's best friend's older brother. He's oblivious to the fact that she's had a crush on him for years. When he gets railroaded into taking her along to Sydney on his company jet, he unknowingly puts her life at risk. He's recently angered a powerful congressman by refusing to purchase overvalued land. Congressman Chambers is not a man to let such an offense slide, and he has the resources to get even and to get what he wants.

In Australia sparks are flying between Cordelia and Aiden, but multiple attempts on Aiden's life are made while Cordelia is with him, and he realizes he must put a stop to the madness before he loses the thing he values most.

No, a nagy öröm mellett már csak egyetlen kérdésem vagyon: mi a baj ezekkel a szuper fiúkákkal? Az utolsó három évben csupán félfejű ügynökökben gyönyörködhettünk a borítókon, erre a következő már hátat is fordít... Pedig nem is titkos ügynökök. Hát nincs egész nagy Ámerikába' olyan fickó, akit rá lehetne rakni egy ilyen romantic suspense elejére?

Szívesen olvasnám magyarul...? 3.

Sophie Nicholls: The Dress


Meglehetősen érdekes könyv, benyomásaim vegyesek.

Nem hasonlít azokhoz a romantikusokhoz, amelyeket olvasni szoktam. Sokkal lassabb folyású, szépirodalmibb. Mivel én a pergős, cselekménnyel teli történeteket szeretem, az első két harmadot néhol unalmasnak találtam. Fabbia és Ella elmélkedéseit, lelki életüket, visszaemlékezéseiket élveztem, a régi ruhák leírásainál - legyenek bármilyen szépen megfolmazottak - nyögvenyelősen haladtam. A vintage stílus kedvelőinek viszont igazi ínyenc csemege ez a könyv!

Ami kevésbé tetszett: úgy érzem, sok-sok lehetőség maradt kiaknázatlanul - a szereplőkről, a misztikus vonalról szinte semmit se tudunk, az írónő elhúzza az olvasó előtt a mézesmadzagot, aztán zsebre dugja és ott felejti. Nem nagyon értettem Fabbia félelmeit, erről talán olyan ember tudna beszélni, aki volt már hasonló helyzetben (társadalmilag kívülálló). Szívesen olvastam volna többet a varázsszavakól és azok hatásáról a városka egyes lakóira. Ez a vonal teljesen elsikkadt. Mint ahogy David alakja is csak úgy van, ahhoz képest, hogy ő lenne a felnőtt romantikus vonal férfi oldala. Szóval... ebből lehetne még egy-két regényt írni.

Ami tetszett: maga a történet, különösen a vége.
A főszereplők: anya és lánya, a kapcsolatuk, a tipikus kamasz. Billy, aki fiatal kora ellenére sokkal inkább képviselte a férfivonalat a könyvben, mint David. Katrina, aki minden negatív tuljadonságát és cselekedetét meg tudjuk bocsátani (elfacsarodó szívvel).
S nem utolsó sorban a klasszikusokat idéző stílus, a nyelvezet... és az is, hogy képes volt olyan erős érzelmeket kelteni bennem, hogy valamikor a második harmad vége felé kijelentettem: Nem olvasom tovább!, majd néhány fejezettel később eldöntöttem, az értékelésem mindössze egyetlen mondatból fog állni: Gyűlölöm Fabbiát! :) (mondanom sem kell, mire a könyv végére értem, a gyűlölet nyomtalanul eltűnt.)