Nem is kommentálom, tessenek olvasni.
Raine Miller: Meztelenül – [Blackstone-affér 1.]
Bámulatos! Mármint nem a könyv – mert az aztán minden,
csak bámulatos nem… -, hanem, hogy a 21. században ilyen firkálmányt regényként
ki- és főleg el lehet adatni. Eme „remekmű” írója ráadásul a „New York Times
bestseller szerzője” vala. Szerény véleményem szerint ilyen „regényt” két
rántás között minden ötödik háziasszony hirtelenjében össze tudna rántani.
Már a „regény” legeslegelső szava őszintén beharangozza,
mit fog kapni a nagybecsű olvasó; „Szart…”
Igen, a „regény” így, ezzel a csúf szóval kezdődik… és
nem mese, nem ámítás, mert a történetet meg a nyelvezetet tekintetve az olvasó
pont egy ilyen gusztustalan nagy rakást is kap…
Szépséges amerikai hősnőnk Londonban tanul és
aktfotózással szerzett kis pénzecskékkel sikerül elkerülnie, hogy éjjelente ne
a Temze partján hajtsa le elbűvölő kis fejét egy kartondoboz-ágyra. Legjobb
barátja egy meleg művész, aki ezeket a művészi aktképeket készíti róla.
(Megfigyeltem, hogy a mai, nőknek írt regényekben a hősnőknek legalább egy
meleg barátja van, gondolom ma már eladhatatlan egy erotikus történet minimum
egy meleg barát nélkül…)
A „bestseller szerző” már az első oldalakon érzékelteti,
hogy mire számíthat kedves olvasója. A kiállításon kőgazdag hősünk a képet
látva azonnal belehabarodik hősnőnkbe és azonnal megveszi a róla készült
művészi fotót. Így az első oldalakon még csupán a fotót birtokolja, de persze
röpke pár oldal után már nem csak azt…
A kiállításon hősnőnk és meleg művész barátjának a magas
művészetről folyó, intellektuális társalgása során főleg arról esett szó, hogy
ki-kivel és mit csinálna… Jó meleg barát vigyorogva mondja, hogy szerinte
jóképű hősünk az otthonában földöntúli szépségű hősnőnk képe előtt mit állna
neki erősen rángatni... (és ez nem a drága nyakkendője lenne…) Végül jó meleg
jó barát vágyakozva közli, hogyha jóképű hős hagyná, akkor ő most azonnal a
raktárban művészi szinten játszana neki fúvós hangszeren … persze ehhez jóképű
hős biztosítaná a furulyát…
Fájdalom, de „bestseller szerzőnk” a kifejezések terén
nem használt finom célzásokat, hanem egyszavas alpári kifejezéseivel elvette
szegény olvasótól a fantáziálgatás gyönyörét.
Elérkezett hőseink megismerkedése. Imádtam…! Hősnőnk
éjjel taxi fogás reményében az út szélén billeg egy cipőnek átalakított
aknalétrán. Sármos hősünk mellette terem és felajánlja, hogy haza reppenti
négykerekű nemes angol telivérjén. Okos kis hősnőnk felháborodottan kijelenti,
hogy csak nem képzeli, hogy beül egy idegen mellé, hisz’ lehet ő a Hasfelmetsző
dédunokája is! Erre hősünk bemutatkozik, előhúzza jogosítványát és egy
névjegykártyát, közben megjegyzi, hogy ő olyan elfoglalt, hogy amellett már nem
jutna ideje gyilkolászni! Eme szavak, a jogosítvány és névjegykártya láttán
éles eszű hősnőnk gyanúja azonnal elillan, és „ok, mehet a menet” (hm…)
felkiáltással fáradtan rárogyott hősünk négykerekű angol telivérjének nyergére.
(Rafkós mi? Akinek van egy neve, ehhez névjegykártyája, emellett sok munkája
meg jogosítványa is van, az már rossz ember nem lehet…!)
A fejfájására teljesen idegen, de név és jogosítvány
birtokában teljesen megbízható hősünktől kap gyógyszert, vizet és müzli szeletet.
Ezután már eszes kis hősnőnk oly biztonságban érezte magát névjegykártyás,
jogosítványos hősünk oldalán, hogy hamarosan a duruzsoló motorhang dallamától
és a finom meleget árasztó fűtéstől elszunyókált…
Másnap egy frissítő futás közben hősnőnk azon elmélkedik,
hogy azért a név és jogosítvány birtokában lévő gazdag hősünk csak egy
ismeretlen… á, biztos azért volt ilyen felelőtlen, mert egy jó orgazmus
hiányzik már nagyon neki! Ezek után szomorúan gondolja, hogy „annyira el vagyok
cseszve”. (Ha te mondod kicsi lelkem… ki vagyok én, hogy ellentmondjak…?)
A „történet” folytatása is tele van ilyen könnyfakasztóan
drámai fordulatokkal. Szépséges egyetemista hősnőnk szerencsére testi
fejlődésben nem, de fájdalom, értelmi fejlődésben viszont megállt úgy 15 éves
korában. Hősünknél sem hízelgőbb a helyzet. Meglett férfiember ugye, egy
nemzetközi biztonsági cég tulajdonosa, de úgy viselkedik, mint egy pattanások
nélküli, de még a pubertáskorban megrekedt, szenvedő suhanc.
A párbeszédek, a nyelvezet terén még rosszabb a helyzet,
de tulajdonképp ezért is szépen megértik egymást. Egy-két nap után már nagy
lesz a „szerelem”! Nem is tudnak másról beszélni és nem is tudnak semmi mást
csinálni… De erről is kendőzetlen egyszerűséggel… felváltva azt a két szót
használják, amit a nyulakra szokásos… amúgy ez nagyon találó is, mivel ugyanúgy
viselkednek, mint azok…
Hősnőnk szülei intim együttléteit jó meleg jó barátjával
is kitárgyalja, ami során eltűnődnek azon, hogy édes jó anyukája élete során
férjeivel milyen sűrűn „prütykölhetett”… Drága gyermek…!
Hősnőnknek egyébként nagyon szerető édesapja van, imádja
és óvja egyetlen ártatlan kis leánykáját. Amikor tudomására jut kapcsolata
hősünkkel, akkor azonnal beindul nála a szülői óvó és féltő reakció! Felhívja
hősünket és felpaprikázva belebődül a telefonba, hogy mit képzel, hogy
éjjel-nappal azt csinálja egyetlen édes, ártatlan kis leánykájával, ami a
nyulakra jellemző!!! Ez aztán az igazi kifinomult, kulturált kifejezésmódot
használó és védelmező édes apuka! Aki így beszél a drága jó édes egyetlen
ártatlan kislánykájáról, az csakis egy minta szülő lehet! Drága apuci…!
Többször is megajándékozta „írónő” az olvasót olyan kis
aranyos, elbájoló jelenetekkel… Például mikor hősnőnk nagy hatalmú, sármos
hősünk irodájában megjelenik, hogy ott együtt ebédeljenek. Hősnőnket a nagy
létszámú kis szürke alkalmazottak kíváncsi tekintete kíséri miközben elvonul
előttük. Hősnőnk okos kis fejében az a gyanú kezd körvonalazni, hogy még a
mindig pubertás korban lévő, de már 32 éves cégtulajdonos hősünk az
alkalmazottainak szétküldött egy körlevelet. Ebben arról értesíti őket, hogy
barátnője azért jön ide, hogy azt tegye vele, amit a csecsemők tesznek nagy
élvezettel az ujjukkal, csak hősünk a még nagyobb élvezet reményében a hosszú
ujját inkább más hosszú testrészével helyettesíti… De kis aranyos és főleg
értelmes gondolat, hát nem…? Végül is, hogy ne okozzon senkinek csalódást,
hősnőnk ezt az ebéd előtt nagy élvezettel meg is tette!
Ezután a „történet” egy hatalmas csavarral bonyolódik; hősünk
kapcsolatot akar, együttéléssel, esti vacsorafőzéssel, tévénézéssel és intim
együttlétekkel. Ettől szende kis hősnőnk teljesen bepánikol. Azért ez sok… egy
kapcsolatba ennyi mindent belesűríteni??? Mert ugye az intim együttlét (persze
más, a nyulakra jellemző szóhasználattal…) – bárhol, bármikor, bárhogy,
bármeddig – rendben van, na de a többi??? Tévénézés, vacsora meg együttalvás
is?! Ez annyira iszonyatosan rémisztő és félelmetes!
Hősnőnk végül rettegve, de csak beadta a derekát és
hősiesen vállalkozott arra az óriási megpróbáltatásra, hogy hősünkkel aludjon…
Bepakolta az „ottalvós táskáját” – lehet, hogy tévedtem és lelki fejlődése nem
15, hanem 6 éves korában megrekedt – és elindult a nagy útra!
Ekkor derült ki, hogy hősünk egy testőrt küldött, hogy
megvédje ártatlan kis hősnőnket a nagy és gonosz világ londoni veszélyeitől… ez
már sok volt, ettől hősnőnk sokkos állapotba került és ezt sms-ekkel tudatta is
hősünkkel.
Hogy én ezeket az üzenetváltásokat mennyire imádtam!
Híven tükrözte azon megállapításomat, hogy hőseink szellemi szintje valahol a
pubertás korban megrekedt…
Kis ízelítő ezekből; Hősnőnk; – pipa vok, +őrültél?
Válasz a valamikori Különleges Erők egykori tagjától, ma nagyhatalmú, gazdag
cégtulajdonos hősünktől; – +őrülök érted. Majd +beszéljük. Hiányzol naon.
Hősnőnk; – a te gatyád van rajtam, na ezt kapd ki, öccsém! Nagyhatalmú hősünk;
– feláll, mer elképzeltelek az alsómban.
Hősnőnk ezután is még mindig „zabos vok”, de azért hősünk
tűzhala „cuki, kb oan, mint” sármos hősünk, de „beszóltál úh nincs több cumi”…,
nagyhatalmú biztonsági főnök ezt nem hagyhatja szó nélkül és „akkor + jól
kiporollak + csókollak és + kettyintelek. Behalok rajtad, bébi!!” csattanós
választ ad, hősnőnk válasza erre; „álmos vok. Veszek be prlát és szundi. Felversz
+halsz!!
Ez a társalgás két felnőtt ember között oan édi-bédi,
odáig vok tőle!!!
Amikor pedig hősünk hazaért végre és kiteljesedhetett
közöttük megint a „szerelem”, ennek lírai érzékeltetését annyira, de annyira
szépen leírta nekünk nagy sikerű „bestseller szerzőnk”! Jött a melldagasztás
kifejezés, aztán a nyulakra használatos két szó váltakozó használata, utána a
négylábúak csóválható testrésze, ilyen meg sármos hősünknek is van, igaz ő ez
nem csóválásra használja…
A végén mikor hősünk hősnőnk nevét extázisban
„kaffantotta”, annak szende szeme könnybe is lábadt ennyi szerelemtől… sírt a
lelkem. Én teljesen megértettem a kis drágát, ebben a helyzetben én is sírtam
volna, igaz teljesen más okból…
Aztán később volt még biztonsági jelszó, meg döntés, hogy
lassítanak… (Én ugyan az egyszerű kis elmémmel fel nem tudtam fogni, hogy miben
nyilvánult meg ez a lassítás, talán abban, hogy lassacskán egymás testét pár
nap után teljesen megismerték, de a másik személyiségéről fikarcnyit sem
tudtak… beszélgetni még nem beszélgettek egymással, csupán a nyulak intenzív
szokásait utánozták minden félórában, meg utána esetleg a kávéfőzésről meg
elvétve holmi evésről esett szó… Igaz, egy ilyen őszinte, gyönyörű szerelemben
elég ez!)
Na és itt is sejtelmes utalások vannak holmi régmúltban
történt sötét bántalmazásokra mindkét hősünk életében. Van pszichológus is, e
nélkül tuti nem lenne hiteles az érzelmi sérülés könnyfakasztóan szomorú
valósága…
A „történet” szívfájdítóan szomorú szakítással ér véget.
Izgatottan várom a folytatást, amiben remélhetőleg még több csavaros
fordulattal és még az előzőnél is több érzelemmel örvendezteti meg olvasóit az
„írónő”, telis-tele a tőle elvárható gyönyörű kifejezésekkel…
A könyv végére én is szerettem volna bántalmazni valakit,
főleg „bestseller szerzőt”! Na, nem szexuálisan, hanem a marokra fogott kis
háztartási bárdommal… talán jót tenne a fejének pár csapás… ártani biztos nem
ártanék vele, de talán használna…
Elolvastam azt a rövid kis ismertetőt az írónőről.
Állítólag a két fantasztikus fia sosem kérte, hogy az anyjuk olvasson fel a
könyveiből, aki ezért mérhetetlenül hálás is nekik! Mi a fene! Ez vaj’h miért
lehet…? Én pedig azt szeretném látni, hogy a fantasztikus gyerekei olvassák a
jó édes anyukájuk idióta firkálmányait és utána szeretném látni a fantasztikus
fiúk ábrázatát…!
Nem hiába mondják, hogy Amerika a lehetőségek hazája!
Szent igaz! Tuti recept a meggazdagodáshoz unatkozó háziasszonyok számára; két
muffin sütés között ülj le gyorsan valamit firkálni! A történet receptje
egyszerűbb, mint egy csokis muffiné! Végy egy nagyon jóképű, nagyon gazdag
hőst, akinek múltjában valami sötét titok lappang és ez azóta minden éjjel
kísérti álmában. (Mondjuk öt évesen erősen megrángatta húga szőke copfját, aki
ezt a traumát sosem heverte ki, ami abban nyilvánul meg, hogy felnőttként nem
hajlandó két centisnél hosszabb hajat viselni!)
Másik hozzávaló a recepthez a nagyon gyönyörű hősnő,
akinek múltját valami csuda szomorú – kizárólag! – szexuális bántalmazás csúf
eseménye árnyékolja be, melynek fájdalmas feldolgozásában a pszichológusán
kívül még hősünk is segít úgy, hogy félóránként – ez fontos!!! - bárhol,
bárhogy, bármikor együtt hódolnak a szexuális szabadosság oltárán. Szóval
kutyaharapást szőrével!
Elengedhetetlen még, hogy ismerj és sokat használj
különböző vulgáris kifejezést, alpári káromkodást, ezeket add gyönyörű hősnő és
sármos, nagy hatalmú milliomos hős szájába! Minden obszcén beszéd megengedett -
sőt kötelező! –, bárkiről is legyen szó, ez alól még a jó édes anyukájuk sem
kivétel, a siker érdekében róla is illik pár ocsmány viccet megengedni…
Feltétlenül kell még minimum egy meleg barát, akivel
minden, de minden szégyenletes és szörnyű dolgát és minden intim titkát
megoszthatja hősnőnk, mindezt kellően obszcén megfogalmazásban. Mondanom sem
kell, hogy hőseink számára az egymás iránti mérhetetlen, őszinte vonzalom és a
csuda nagy szerelem szóbeli kinyilatkoztatását kötelező csakis durva, trágár
kifejezések használatával megtenni! E nélkül hiteltelen az egész erotikus románc!
Ezzel kész is a sikeres amerikai szaftosan pikáns
„irodalmi” muffin! Falni fogják! A siker pénzzel dagasztja az addigi sovánka
háztartási kosztpénz összegét, a hírnév meg egy-kettőre bejuttatja muffin sütő
háziasszonyt az irigyelt és elismert New York Times bestseller szerzők
hallhatatlan kiváltságosai közé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése